Lassan szeptember

Sokat hallgatott a blog. Valószínűleg nem akart sokat beszélni és túl zavaros vagy érthetetlen lett volna. Vannak hetek, hónapok, van akinél évek is, amikor keres, csodálkozik, megáll, tűnődik vagy épp kapkod.
Ha a blogíró elmúlt már negyven, akkor ez még erősebb, hátha országot is váltott időközben. Angliában csodálatos volt sok minden, de a nyelvet mégsem értettem tökéletesen. Ez baj volt. Itthon meg elég jól értem a nyelvet., ami sokszor nem előny. Megdöbbentő volt sok minden, amivel újra szembesülni kellett, hogy " hát ez nem működve, de így jár a gépezet és az emberek, -köztük persze én is - mennyire ragaszkodnak elméletekhez, dédelgetett sérelmeikből táplálkozó szemléleteikhez.
Eltelt 8 hónap újra itthon. Nem lehet visszarendeződni újra a régi kerékvágásba, mert közben világot láttál.  Ezeket beépítve kezdjük lassan a szeptembert. Én és a gyerekek egy iskolába fogunk járni.  Liza elsőt kezd. Nehéz döntés volt, mert pici, törékeny és most lett 6 a nyáron. Sok szempontból érett az iskolára és még jó lett volna edződnie, de belevágunk! Csanád folytatja a harmadik osztályban. Én örülök, mert tanítani fogok. Nem a Lizát, hanem egy másik első osztályban tanítok matekot, környezetet, tesi, rajz, technika-életvitel + napközi. Egész napos rendszerben. Kissé rendszer ellenes vagyok, de a mivel nem tudok a szülőknek csak délelőtti munkát biztostani, így dolgozunk délután is én is és a gyerekek is.Szülő és pedagógus vagyok. Nem lesz egyszerű, de nagyon kíváncsian és izgatottan várom a hétfőt.