Új fejezet

Több, mint 3 év után írok a blogba. Talán a lányom miatt és főleg önmagam miatt, no meg mindennek.  3 hete pénteken: március 13-án volt au utolsó olyan tanítási nap, hogy bent voltunk a suliban. Nem tudtuk és nem is úgy hagytuk el az iskolát, hogy elbúcsúzhattunk volna bárkitől. A fiam nyolcadikos. Utolsó év. Talán akkor voltak utoljára együtt és nem is tudták. Milyen kiszámíthatatlan az élet. A pillanatokat és a napokat másként kell megélni. 3 hét telt el és sok minden változott. Változott bennünk, változtak a feltételek, változtak a hírek, változtak az érzéseink a jövőbe vettett reménységünk. Minden. Kénytelenek vagyunk és jó is ,hogy másként kell gondolkoznunk. Új fejezet van az életünkben a " karantén" szó alatt. Ez a szó eddig semmi mást csak állatokat jutatott az eszembe, akiket egy időre elzárnak az élettől. Most minden egyes  karantén egy személyes regény, egy személyes történet. Van, akinek nagyon nehéz és nagyon megviseli. Lesznek, akik a nehézségek  ellenére fejlődni fognak és megerősödve kerülnek ki ebből az élethelyzetből. Bízom benne, hogy a mi karanténunkra olyan cimke fog kerülni, amire jó szívvel fogok visszaemlékezni. ( a fotó még februárban készült Egerben a Beatles múzeumban)