Minden tojás más..

Tudtam eddig is, hogy nincs két egyforma tojás. Meglepődöm mégis, hogy két testvér ennyire más. Ma nem oviba mentünk, hanem minden évben egyszer a város 5 óvódája tart egy sportos un. ovi olimpiát. Szépen sportosan felöltöztünk és vidáman elindultunk.
Kint szoktunk lenni, de az esős idők miatt  a tornacsarnokban volt tartva. Minden ovis ott gyülekezett. Mikor megérkeztünk Csani mondta, hogy rossz helyen vagyunk, mert ez nem az a tornaterem. Bizonygattam, hogy jó helyen vagyunk. Sok szülő, gyerek, testvér érkezett és mindenki öltözött át, de Csani már kezdte rosszul érezni magát. Sok ismeretlen, siető, kapkodó alak.... és beléptünk a hangos sportcsarnokba. Igazából én a Lizára figyeltem, a Csani kezét fogtam és kerestem a ovis társakat. 1 percen belül Csani már ölelt és zokogott.

Leültünk a zajban, ricsajaban egy padra és Ő csak ölelt és sírt. Liza nézelődött. Csani ritkán szoít ennyire, tehát nagy lehetett a stressz. Nekem is hangos volt a környezet, de az ő érzékeny lelkének ez durva hatás volt.A rohangáló ismeretlenek. Szépen lassan engedett, csak simogattam a hátát. Éreztem neki ez nehéz. A többiek készülődtek az olimpiai bevonulásra. Az ő ovijuk sárga pólóban készülődött. Végül szorongva megfogta az óvó néni kezét és elment velük, hogy kintről szépen zenére, mint a nagy olimpikonok bevonuljanak. ( Kati óvó néni mondta is,, mikor átadtam neki, hogy a héten a bábszínház előadáson is sírdogált.) Nos bevonultak, még Csani el se vonult előttünk, mikor Liza meglátott egy ismerőst és uccu neki megfogta a kezét és ott hagyott. Felvonult Ő is.

Jó messzire mentek, így szépen követtem őket a szélén. Igazából Csani könnyebbült meg, hogy ott voltam és látott. az arca még riadt volt. A visszhangos köszöntő után közös torna volt. Akkor már együtt voltunk és Csani kezdett visszatérni Önmagához. Liza tornázott, pózolt a fotósoknak, videósoknak, hiszen szinte ő volt a legkisebb, aki beállt tornázni.

A nagycsoportosok mindig torna bemutatót tartanak. Csani sokáig az ölemben ült.Majd játékos feladatok következtek. Liza jött, ment. Csani keresett mindig a szemével, vagy a kezemet fogta. Oldódtunk, oldódtunk.
Végül a város új kisvonatát próbáltuk ki a Csi-hu-hú!

Végre a szabadban, csöndben! Élveztük a vonatozást, integettünk, akivel találkoztunk. Az üdülő övezet ilyenkor elég csendes és vadásztuk az integetős emberekre. Énekeltünk, nevetgéltünk!!!

Ők azért testvérek, mert az egyik tojás tanítja a másikat, ami az egyikben több az épp hiányzik kicsit a másikból. Nagyon jól kiegészítik egymást. Örülök, hogy két ilyen egyedi tojásom van.