Bölcsi

Régen nem írtam, mert elég kusza voltam és nem rendeztem még a saját gondolataimat sem.

Sok gondolkodás, vívódás után Lizus elkezdte a bölcsit. Nagyon nagy várakozással volt és szinte már számolta, hogy mikor megyünk oda. Persze mi sejtettük, hogy ez nem "ugrálóvár", ahová mindig szivesen fog menni. Első nap én voltam megijedve, mert szinte egész nap csak sírtí, sírt mindenki .Liza nem. Tudom, hogy természetes a sírás és ez mutatja az elválás fájdalmát, de aki anya az is tudja, hogy ez nehéz. Liza a 4. nap maradt ott hosszabb időre. Nagyon sírt, mikor mentem érte. Másnap kérlelt, hogy " beszéljük meg Mártival anya!!!-beszéljük meg!!! te ott maradsz jó!!- Márti  a bölcsis nénije. Mártihoz gyorsan odaszokott, beszokott. Elfogadta Mártit.
A múlt héten aztán szerdán délután belázasodott. Hétfőn mentünk újra. Csak de. Ebédkor mentem érte. Kisírt szemek, de azt modta holnap jön újra. Nem tudom, hogy valóban szeretne-e menni, vagy a mi elvárásunknak akar eleget tenni? Nem tudom. Itthon, ha aslzik nem mutatja jelét, hogy megviselné a bölcsi. Kedden reggel is sírt, mikor itthon öltözködtünk, de felszerelkeztünk Zsuzsi babával és már kicsit jobb volt a kedve. Persze még alkudozott- Beszéljük meg Mártival! Délben már nem sírt. ( beletörődött vagy megszokta?, megkedvelte?) Szerdán 12-re mentem ( máskor előtte már 20 perccel ott hallgatóztam, de most 55-re értem oda) Csend volt, a másik bölcsis gondozónéni jött ki és megkérdezte ráérek-e várni, mert Lizácska le akart feküdni a többiekkel....
Ó:-)))) A kis békám!! De ügyes! Vártam. Márti néni karja jól elfáradt, mert csak simogatták egymást úgy aludt el. Keveset aludt és itthon nagyon nyűgös volt, de Aludt a kis Lizácskám.
Nagyon büszkék vagyunk rá! Most kicsim a múlt heti betegség miatt köhög, így ma inkább megnézetem a doktor nénivel, nehogy baj legyen. Csúnyán köhög.