Szilvásvárad

Múlt héten pénteken úgy indultam munkába, hogy talán ez lesz az utolsó szép hétvégénk és sajnálkoztam, hogy a tervezett kirándulásunk elnapolódott. Mire kora délután haza értem, már Zoli megadott pár célállomást. Így délután elindultunk Szilvásváradra! Sötétedéskor értünk a szállásunkra. Elsétáltunk vacsorázni. Másnap reggel mutatta meg magát a táj. Gyönyörű időnk volt. Kisvonattal felmentünk a tisztásig, majd onnan felgyalogoltunk az Istállóskői-barlanghoz. Jó meredek, alföldi lábaknak kicsit szokatlan terep volt, de még Liza is a lábán jött fel!

Szépségek, ritkaságok, OXIGÉN! Nagyon szép túra útvonal. Lefelé a  kb. 4 km. gyalogoltunk. Néha vittük Lizát... a Fátyolvízesés alig-alig volt vízesés, mert nagyon száraz időszakot él meg a Bükk. Szilvásváradra leérve kicsit pihentünk a szállásunkon, majd átkocsikáztunk a szerpentineken Lillafüredre. Nem érte meg az utat. A Lillafüredi vízesés kiszáradt!!! Csalódott voltam, mert úgy vágytam a látványra.20 méteres a vízeseés, de hát víz hiányában.... A Bükkön át visszafelé, már kezdett sötétedni./ Egyre jobban úgy éreztem magam, mint Wass Albert :  funtineli boszorkányok könyvének olvasása közben.... Csak ki az erdőből, mert mi lesz ha jön a farkas, azóta is egyre erősebben érzem, hogy én a síkság szabad terét szeretem.../
Mire visszaértünk Liza is hányt...Másnap reggel indultunk is haza. Egerben megálltunk, hogy vegyünk valamit, hát Dinó kiállítás lett belőle. Szerencsére csak Csanád vállalkozott rá. Zoli szerint borzalmas volt...
A vasárnap délutánt már itthon is voltunk. Jó volt ott lenni és élvezni az ősz melegét. A fák látványával nem tudok betelni, de azt már tudom, hogy nem sötétedéskor :-))