krupp

1 éve volt utoljára krupp rohama Csanádnak és már kezdtem erősen elfelejteni, hogy mennyire megvisel mindenkit a történések. Már szombat délután volt egy gyanús köhögés, ami csak 2 másodpercig tartott, de ez már nem jelentett jót. Valahol éreztem, hogy éjjel lesz probléma. 1 óra után aztán elkapta a roham, a légszomj. Azonnal kúp, majd kiültünk a teraszra. Hideg volt, de még 20 perc múlva se nyugodtam meg, mert erősen húzott a légzése. Irány az ügyelet. A kihalt utcán robogtam Csanáddal,  Zoli itthon Lizával. Az út maga rövid, de nekem a kihalt ködös éjjelen nagyon hosszúnak tűnt. Az ügyeleten igazából már jobbat mutatott, mert hatott a kúp. Csúnya volt még, de kapott levegőt. Hazaengedtek, hogy ennél jobbat ők se tudnak, ha ismétlődne, akkor én is ismételjem meg a terápiát, de akkor inkább kórházba menjek inkább. Itthon mellettem zihálva, forgolódva próbált meg aludni. A hideg párásító ködfelhőjében aludtunk. (Néha használtuk a befúvós spray-t  ami az orvosok szerint nem oda hat, ami igaz is, mégis könnyebben lélegzett) lassan, vánszorogva megérkezett a másnap. A rettegésem mindig a sötétséggel kezdődik ilyenkor és múlik lassan el, ahogy reggel lesz. Vasárnap sokat, pihentünk. Nagyon megviselték Csanit az események. Most láttam először, hogy erről még kell beszélnünk és fel kell dolgozni. Elmeséltük közösen Lizának, hogy hol voltunk az éjjel, de az igazi stresszről még nem beszéltünk. Ott az ügyeleten az ismeretlen doktornő mondta nekünk, hogy - hát igen ez nagyon szörnyű és ijesztő. Te hogyan élted meg Csanád?-- Csak néztem az okos, bágyadt, fáradt, riadt fiamat a hálózsákban és pizsamában........---persze nem válaszolt, csak hozzám bújt. A doktornő nagyon fiatal, nem tudom van-e gyereke..... A kérdésre aztán ő magának felelt, hogy szerinte ezt a gyerekek nem olyan tragikusan fogják fel, mint mi felnőttek.......  Hát .... mikor nem kap levegőt és fuldoklik....       Most is azért írom le, hogy hátha oldódik bennem is a félelem. Okos, bátor fiam van, akire büszke vagyok és segíteni fogok, hogy oldódjon  benne a szombat éjjeli események rossz emlékei. Ma voltunk a házi orvosnál. Jobban van és virgonc.

Lizu holnap már mehet oviba. Csani is a hét közepén. Várjuk a télapót, készítgetjük az adventi naptárat és tisztogatjuk a lelkünket. A körforgás ilyen, ősz után tél, rossz után jó, betegség után egészség. Hála, hogy ez így van és nálunk csak pár nap a rossz. Érdekes, hogy mindig  ködös időben történik és a gyógyító hideg pára, a köd tesz neki jót is.... a köd egyszer egy útvesztő, mert nem látsz tovább és nem tudod mit gondolj, aztán épp az a jó, hogy jó, hogy nem látsz vagy nem tudsz valamitől valamit...    mára kisütött a nap!!!