Sokat gondolkoztam, hogy miért is nem megy nekem a blogírás, de rájöttem, hogy ez igen összetett. Idő hiány és egy olyan folyamat, amiben nem is érted, hogy hol helyezkedsz el és mi miért történik veled. A múlt tanévet egy új iskolában kezdtem. ( én is idejártam) Új kollektíva, új feladatkör, minden új. 25 kicsi elsős. Matek. Az osztály összetétele nagyon meghatározta az évem, mert érzelmileg, értelmileg, családi háttér biztos vagy bizonytalanság tekintetében olyan széles spektrumon helyezkedtek el, hogy nem férne ide ki a monitorra. Sok évem tapasztalatával kezdő voltam, mert olyan szituációk voltak, hogy alig tudtam az egyiket feldolgozni jött a másik. De ez a feladatom. Bátorítottam, tanítottam, egyik kislány anyukájának temetésén voltam, Fejlesztettem, kiabáltam szülővel, szépen beszéltem szülővel, sípot tettem a nyakamba. Hazavittem a nekem szánt szép rajzokat. Elkeseredtem. Nem értettem a szülőt. Sajnáltam a gyereket. Mérgeskedtem. Sírtam, Erőre kaptam bemutató órákat tartottam. Napi stresszoldó feladatokat csináltam az osztályban. A gyerekek versengenek ki mutassa a Brain- Gym feladatokat. Portfóliót írtam, Vizsgáztam. Kiváló minősítést kaptam. Örültem, boldog voltam.
Az évzáró öröme: a két gyermekem is kiválóan teljesített!!!
Kiválóan teljesített
Kiválóan teljesített
Kiválóan teljesített
Kiválóan teljesített
2 megjegyzés:
Gratulálok Kriszti! Nagyon jól csináltad, szóval nem csak a gyerekekhez hanem a TE teljesítményedhez és kitartásodhoz is nagy nagy gartulálás!! Így kell így kellene csinálnia minden tanárnak. Szép nyári napokat kívánok!
Drága Kriszti! Szeretettel gratulálok, nehéz, de szép és eredményes tanéven vagytok túl. Boldog, élményekben gazdag, feltöltődős nyarat kívánok nektek!
Megjegyzés küldése