Óvoda

Csanád észrevétlenül komoly ovis lett. Nagy változás az ő kis életében. Mivel szeptemberi, ezért ő kicsit később ment, mint a többiek. Az óvónénik augusztusban meglátogattak és egy bemutató játékos délelőttre hoztak meghívót a Katica csoportba. Nagy örömmel mentünk, mind a négyen! Kati és Szilvi óvónénit azonnal megszerettük. Nekem nagyon jó, hogy két ilyen kedves, igazi pedagógussal tölti el a napját. Nagyon fontos, hogy milyen példát kap. Visszatérve az első közös találkozásra. A csoport szoba kicsi, barátságos, de sok érdekes játékot, új kihívást rejt. A sok szülő és új gyerek nem zavarta Csanit, ő egyből leült a játszó szőnyegre és elkezdett játszani egy autóval. Közben Zoli apa választott neki ovis jelet. ( Én is, de azt vissza kellett tenni..., persze neki volt igaza..) A jele a Kishajó lett!! Fiús, komoly, játékos és mindig ott van benne a Tenger!!!!, ami Zolinak és nekem is az egyik " szívünk fontos eleme". A kishajó ezentúl ott él a pulcsik, sálak, cipők belsejében. Az óvodai beszoktatás, ami az elején nagyon zökkenő mentesnek tűnt, de szülői megnyugtatásomra azért jelentkeztek pár hét múlva a ragaszkodás jelei is. Reggeli sírás, apa nyakának nem elengedése a csoport ajtóban....stb. ilyenkor Zoli gyorsan "berakta" a csoport szobába és tüstént távozott. ( Kívülről meg hallgatózott, mint sok szülő, hogy vajon meddig sír a szeme fénye). Lassan elmúltak a sírós reggelek, egyedül a hétfői - nem akarás- rendszeres, de szerintem ezt mindenki így érzi. Az óvónők kedvelik, szeretik. Egyszer két hétig hiányzott az oviból, mikor újra ment az óvónéni így fogadta: - Végre itt van , ami dalos pacsirtánk!-
Másnap pontosan megkérdeztem, mit is jelent ez a kifejezés. Kati néni elmondta, hogy Csani mindig folyamatosan énekel, játék közben, udvaron, bárhol. Mindig őt kérdezik, mikor közös éneklésre kerül a sor, és ő mindig új éneket énekel. (És szépen !) (Itthon is mindig énekelünk, ő még a vécén is !)Nagyon jól esett nekem ez a dicséret!!!! Tudni kell, hogy én " családom szerint" nem vagyok egy zengő énekes, de Csaninak icipici kora óta mindig énekeltem. A 2. osztályos ének könyv (Lantos-Lukin) volt az alap....
Azóta természetesen bővült a kör. Gryllus Vilmost nagyon szeretjük és a Kolompos együttes zenéjét is. Most újra bővíteni kell a sort. ( Várok ötleteket!)
Az óvodában vannak régi és új ismerősök. Nem egy harcias , törtető gyerek, kicsit féltettem, hogy mi lesz, de úgy látom megtalálja a kis helyét nagyon jól. Kezdetben nem mesélt semmit, mostanra már szépen lassan beszámol az eseményekről, tanult versekről. Elárulta, hogy "teccik neki egy kislány", kérdeztem az óvó nénit, hogy milyen a kislány? Kedvesen annyit mondott az óvónéni- Hát, egy kis boszorka veszett el benne.- A férjem erre csak azt mondta, igen a fiúk mindig olyat választanak, mint az anyjuk. :-)))))))))))))9