Szeretnék szántani...

Dúl a betegségi szezon. Háromfelé köhögnek, tábla a hűtőn, ki mikor kapja a lázcsillapítót és milyet? Zoli is lázas, így tegnap egész délután a TV kötötte le a figyelmet, vagyis terelte el a nyavalyákról. Gyermekkorunk kedvenc filmjét néztük az Égig érő fű című filmet. Poldi bácsi és a Holováczok mindig nagyon kedvesek nekünk. Kíváncsi voltam vajon  a mi gyermekeinket is elvarázsolja-e a film, mint minket azelőtt. Kislányként a szomszéd lánnyal Julikával a film bemutatása után egész nyáron hatalmas karéj lekváros kenyereket ettünk. Hol az egyikünk spájzából, hol a másikunk lekváros üvegéből kentük a mennyei eledelt és az édes csemegét ízlelve mi is azt hittük, hogy a levegő urai vagyunk, mint a Holováczok.
Csani ma délelőtt csak azt énekelte, amit Misu a filmet, mint " rádió" az ágy alatt: Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani.... Ezek szerint őt is hatalmába kerítette a   "szédítő  mélység:"