Vagy inkább Zanzibár? : Supetar 2011.

Régen nem értettem azokat, akik kétszer-háromszor ugyanoda mennek nyaralni. Miért nem akarnak mást is felfedezni? Lusták? Kényelmesek? Beleszeretnek valamibe? Nem is tudom, de jó visszamenni oda, ahol jól érezted már egyszer magad. Így mi is oda indultunk, ahol már tavaly is voltunk. Széles rokoni, ismerősös közös nyaralás.

Pénteken kora este már elindultunk, hogy a kb. 740 km-re lévő célunkat minél hamarébb megpillantsuk. A Balatont még el sem értük, mikor a nap lenyugodott. Hajnal fél 5 után értünk Spiltbe. Még sötét volt, a kompra gyorsan felértünk. Az álmos banda persze izgult mindenki ébren utazott. A kompon (Jarodlaninja) ért minket a napfelkelte. A Dinári hegyek mögül bukkant ki. Gyönyörű tiszta idő volt. Kicsit korán érkeztünk a szállásunkra, de a tengerpart ugye mindig nyitva van. 8 óra körül Gyula (rokon, kedves ismerős) már betessékelt a saját apartmanjukba, ahol mi lányok legalább aludtunk kicsit.

Első este közös vacsora. Összesen 12 felnőtt és 4 gyerek! ( Liliána 8 hónapos, Lóránd 11, Csani, Liza, ) Ismerkedtünk, eszegettünk. Én szokásomhoz híven megint beválasztottam…(de most utoljára!!) Scampi-t ettem, amit azt hittem sok apró rákocska. Erre kaptam 6 nagyobb rákok páncélban. A szúrós, gyötrelmes páncélfelbontás után hozzájutnál a finom ízletes, omlós falathoz, de szerencsére a fiad imádja és készséggel megeszik mindent. Persze egye, örülök neki. Végül Anyukám és a párom maradékát ettem, ami bőséges és finom volt. Az étterem ár értékaránya nekem nem elég kedvező, így a nyaralás többi napján mi elkerültük az éttermet. Félpanziós karszalagunk lett, amit a nagy közös étteremben lehetett kihasználni. Itt az első napokban degeszre eszed magad, már mint én úgy láttam…. Sőt én is félre raktam a diétát, meg is látszik….

A társasághoz pár nap után csatlakozott egy család, akinek 6és fél éves a kisfiuk.Nagyon vártuk, hogy Maxit megismerjük! Nem csalódtunk. Maxinak és Lórándnak köszönhetően a tenger Csani számára is vonzó lett. tavaly még főleg medencézett. A két „ jéghátán is megélő” vagány kölkök, akik nem élnek vissza az erejükkel. Csani tanulhatott tőlük, merészséget, vagányságot, fiús vad dolgokat: Nagyon örültünk neki, mert mi is tudjuk, hogy neki ez nagyon kell! Itthon nincs korosztályában fiú ismerős. Na de most bepótolt jó sokat!

Persze a fiúk a vízi játékokat mind akarták… Hát legyen! Gábor felnőtt és én a három fiúval elmentünk "őrültgumizni". Gábor megkérte a minket motoros hajóval húzó (száguldó) férfit, hogy light-osn, hiszen van két 6 év körüli is! Az első 2 perc után azon röhögtem, hogy mi lett volna ha nem szólunk, hiszen így is az őrült dobálózás és kapaszkodás közben azon agyaltam, hogy szegény 19 kg-os fiam, hány szaltót fog megtenni, mire a vízbe ér. Persze felkészítettem, hogy lehet, hogy lerepül majd a tengerbe, de semmi baj, van rajta mentő mellény.

Lizus kapott karúszót és a „nem hullámzó” medencében boldogan balerinázott. A tengerbe óriási rábeszélésre és motiváció után volt hajlandó 2 percre bejönni. A hullámok „zajá”-tól erősen félt. Csani végül a 3 napon már rötyögött, mikor Zolival elültek a partra és élvezték, ahogyan a hullámok dobálják, ringatják, arcul csapják őket. Szemüvegben kishalakra vadásztunk. Nagyon jó volt.Végig szép, tiszta, jó időnk volt.

Egyik délután 9 motorral +3 kisfiú elmentünk motorozni a szigeten. Nekem ez volt a legemlékezetesebb. Fantasztikusan gyönyörű helyeken jártunk, a tenger lenyűgöző volt. Zoli kezdte vinni Csanit, majd átültettem magam elé és végig ott élvezte az utat. Sikítottunk a szerpentineken és kiáltoztunk a szépségtől. IndultunkSupetarból Sutivanban megálltunk, ahol megkerestük az a házat, ahol 8 éve nászúton voltunk. Közvetlen a tenger partján! Kicsit fura volt, hogy most újra ott vagyunk, de Csanival fotózkodunk. Aztán kezdett emelkedni az út. Lozisca az egyik legszebb kis falunak, amin áthaladtunk. Éles kanyargós mesés kis hely, tele régi kőházakkal.Milna kikötőig lementünk, ahol életemben először láttam tonhalat. Vissza a hegyen át és elindultunk a sziget legmagasabb pontja felé. Nem tudtam fotózni, mert a csapat haladt és különben is életveszély leállni az út szélén. Gyönyörű volt. Célunkat már lassan naplementében értük el.

A Vidova Gora, mely 778 méter magas, és melynek tetejéről az összes dalmát sziget belátható. Csodálatos látvány tárult elénk.Fent az étteremben diópálinkát érlelnek. Mi finom sonkát és sajtot ettünk. Lefelé levettem a pólómat és Csanira adtam, mert ő ült elöl és hát elég hideg volt a motoron. Mindenki vacogott . Lejebb ereszkedve aztán újra meleg szél fújt. Mi zártuk a sort. Naplementekor indultunk vissza a sötétben értünk le Supetarba. Benzinkút, majd nyomás vissza a kölcsönzőbe leadni a motorokat.
Sokat játszottunk, délutánonként aludtunk, éjjel is sétáltunk a kikötőben és az elmaradhatatlan gyerek játszóknál voltunk.Beszélgettünk, új embereket, gyerekeket ismertünk meg. Jót nyaraltunk! Hazafelé Spiltben megálltunk és az óvárosban nézelődtünk. Magyarországra még világosba értünk. Most újra itthon érleljük a nyaralási élményeket!
Többi fotó itt!