Mint a képen is látható főleg a kisgyerekes családok vagyunk a legtöbben. Fontos, hogy a gyerekek magyar társakkal is játszanak és gyakorolják a nyelvet. És persze jó magyarokkal találkozni, megtudni ki mit csinál, ki hogy érzi magát.
Mi mindig felkapjuk a fejünket, ha véletlenül magyar szót hallunk, ami nagyon ritka!! Legutóbb itt a helyi múzeumban voltunk egyik hétvégén és összefutottunk egy kb. 8 fős csoporttal. Mi örömmel rájuk köszöntünk, aztán ők annyit se mondtak :BÁ... Elnézést is kértem magamban, mert néha örömömben lerohanok másokat, de azért furcsa volt. Itthon aztán megbeszéltük a párommal, hogy ők biztosan Londonból jöttek, vagy valami nagy városból. Miért? Londonban a legfrissebb felmérések szerint több magyar él, mint Pécs városában. Katt a kékre! ( a cikk érdekes és egyben szomorú tény is)
Londonban nagyon sűrűn hallani magyar szót. Sok magyar együtt? Sok esetben a az otthoni viszonyokat mintázza. Tehát ők a múzeumban nem örültek nekünk, nekünk meg a magyar hangra megdobbant a szívünk. Mások a körülményeink és mások a napjaink. A mi városunkban mi vagyunk az egyetlen család és még 3-4 embert sejtünk, akik magyarok. Igen mi magyarok vagyunk, amit magunkban hordunk bárhová is megyünk a világba.
3 megjegyzés:
Guilty as charged, en nem ugrok minden magyar nyakaba, csak azert mert vki magyar, meg miert lenne szimpatikus? Az a veletlen, h eppen oda tett le a golya, miert kellene meghatarozza a baratsagaimat? Magyarorszagon sem tartottam mindenkit jofejnek, az h ide kijottek, nem fogja ezt megvaltoztatni.
Nem is a barátságról volt szó, hanem üdvözlésről egy olyan helyen, ahol halvány esély se volt rá, hogy magyar szót halljak. Csak a különbözőségekről és a helyzetekről.
Jó hogy van lehetőség magyarokkal is tartani a kapcsolatot. Ha mi ki megyünk - jövőre - én is örülnék neki, ha a gyerkőceim magyar szót is hallanának :-)
Megjegyzés küldése