UGRÁS, Zuhanás, Béke

Régen vágytam rá, hogy egyszer ugorjak. 3 hete olvastam Soma egyik válasz levelében ajánlotta egy krízisben lévő nőnek, hogy -Tegye meg azt, amitől fél, vagy amire vágyik.- biztosan kimozdul a mélypontról. Igen, gondoltam most érkezett el az a pillanat, hogy nekem is tennem kell valamit. Igen ,elhatároztam, hogy akkor itt az idő ugarni kell. Ugrani kell ki a gépből és ugrani kell egy másik Én-bőrbe. Elterveztem, aztán telefonok stb. A párom teljes mértékig mellettem állt. Aztán nem volt jó az időjárás, majd betegek lettek a gyerekek, de aztán vasárnap reggel odatelefonáltam Szegedre a Tandem pilótának, hogy mehetnék-e és ... Igen mentünk. Amikor húztam fel a cipőmet itthon a páromra néztem, majd Ő közölte- tudom, azt szeretnéd, hogy lebeszéljelek, de nem teszem. Így elmentünk. Megérkeztünk a repülőtérre. Épp egy ejtőernyős verseny utolsó számát láttuk. Mindenki laza volt és senkit nem zavart semmi.Én kissé furán viselkedtem... Aztán arra került a sor, hogy beöltözés, rövid ismertetés. Nos, mikor a ruha és a heveder rajtam volt, már éreztem, hogy valami lesz, amit már nem tudok kikerülni. Liza ekkor kezdett el sírni és nagyon engem akart. Csani a lehető legtermészetesebben tudomásul vette, hogy anya megy és elviszi a repülő és kiugrik. Mikor beültünk a kisgépbe kissé pánikoltam, mert alig volt hely benne. Aztán kigurultunk a felszálló pályára és nyomás. A kis repülőgép zörögve-börögve könnyedén elrugaszkodott a földtől. A fiúk lazán beszélgettek, mindenki nyugis volt. Gyorsan a magasba kerültünk. Szeged gyönyörűen látszódott. Felhő csak a horizont szélén. Nagyon szép volt. A gyomrom és a mellkasomban már adagolódott az izgalmi köteg. 1200m-nél az egyik férfi kiurott. Hatalmas hideg szél nyomult be, ahogy kinyitották az ajtót neki. Behumtam a szemem, elvégre még nem rólam van szó. Aztán mi még tovább kúsztunk felfelé, egyre kisebb lett minden , egyre több föld parcellát, tavat, folyót, utat, települést láttunk. Aztán kb. 3000 méternél indultunk, először a kamerás srác mászott ki, majd ugye és a tandem pilótára elé vagyok kötve , így engem tolva kiültünk az ajtó szélére és HUSS BUKFENC, SZABADESÉS!!!!!!!!!!!!!!
Csak fújtatva vettem a levegőt, majd ordítottam!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!! éS ZUHANÁS.............. zuhanás.......... Semmire se gondolsz, mert nincs rá idő, de kiszáll minden a fejedből, és jó! majd hirtelen kinyílik az ernyő lelassulunk ( most látom jelen időben írom, igen mert újra élem) tehát lelassulunk és lassan a csendben ejtőernyőzünk a föld felé. Minden szép, tiszta, egyszerű. A házak kicsik, nevetséges, hogy ott azokban az emberek mindenféle hülyeséggel foglalkoznak, mikor itt fenn tisztaság van , nyugalom, béke és Te vagy és a Mindenség.
Gyorsan leértünk. Kérdezték milyen volt??-Nagyon rövid.....,
Csani volt az első, aki átölelt. Majd azonnal Zolit és Limót kerestem, mert ők a szél miatt nem vártak a mezőn.
Később esett le, hogy igazából milyen is volt az ugrás és mit jelentett. Kb.1,5 óra múlva egy étteremben mikor egyedül mentem a Wc-re akkor azt hittem mindenki engem néz, kihúzva egyenesen, boldogan mentem. Biztos arany színű hatalmas aurám lett.... De senki nem figyelt, mondtam Zolinak mikor visszajöttem, azt hittem engem néznek, mert hát .... Igen szerintem látszik rajtam. Ott fenn önmagamat legyőzve, ráhagyatkozva a sorsra kaptam egy szikrát. Ez a szikra most itt lobog a mellkasomban és nagy örömmel és energiával, szeretettel tölt el.
Minden embernek kívánok ilyen szikrát! Remélem nekem sokáig kitart és segít, hogy jobb kiegyensúlyozottabb ember, anya, és nő legyek. Köszönöm : Zolinak, a Halasi családnak, akik jelenlétükkel erősítettek és Mindenkinek! ja és biztosan kimozdultam, elindultam felfelé :-))))