Anyák napja

Robogás mostanában minden, de pillanatok azért vannak!

Nagy meglepetés volt, hiszen azt se tudtam, hogy furulyázik a fiam :-) Azt mondta, hogy majdnem nem is akart, hiszen úgy érzi nem nagyon megy neki, de aztán a kedvemért mégis..

Mamával

Kicsit gáz...., de hát ő így érzi....

 Liza " anya" rajza.

 Olyan ügyes volt!!! :-)

Card- üdvözlőkártya gyártás..

Angliában mindig mindenféle alkalomra illik üdvözlőkártyát adni, de karácsonykor tényleg MINDENKINEK kell készíteni. Kedves szokás. Liza 35 db kártyát rajzolgatott meg és írta rá a nevüket.

Időben kiosztotta az osztálytársainak és a tanárainak. Most a hétvégére lázas lett, így most itthon is van Liza. Csúnyán köhög még mindig. Csani szórakozott professzor, mert még nem adta át a kártyáit. Sürget az idő, mert csak pár nap és többet nem mennek már az iskolába. Csanád nagyon szereti a sulit, szerintem még nem érzi igazán, hogy lezárul egy szakasz. Szerencsre vidám és jókedvű mindig.

:-(     

Halottak- élők napja

Ez az első november, hogy nem vagyunk otthon és nem megyünk ki a temetőbe." Hagyomány," hogy az idősebbek előkészítik a sírokat, feldíszítik, gondoskodnak a legszebb krizantémokról. Ez mindig Anyu!A fiatalabbak,  vagyis  én általában csak a gyertyákról gondoskodtam. Délután alkonyatkor együtt végi jártuk a sírokat és meggyújtottuk a gyertyákat. Furcsa régen csak négyen mentünk, aztán jöttek az udvarlók, majd a férjek és szépen sorban az unokák, a család tagjai bővülnek, majd átalakulnak és a számuk csökken.És most mi se vagyunk otthon. - Ez az élet..- mondja erre mindenki kórusban. Tudom, hogy fontos lenne a sírnál meggyújtani a gyertyát, de igazából az számít, hogy az év többi napján mennyire él a szívünkben a szerettünk. Az is aki él, és az is, aki már fizikailag nincs velünk.
A sírnál felidéztünk egy-egy történetet és jó volt érezni a múltat.Tesómmal mi sokszor nevettünk a sírnál és a gyerekekkel meg énekelgettünk. Olyan volt, mikor az iskolai órán csendbe kellene maradnod, de épp akkor kell nevetned és mindenféle baromság az eszedbe jut. Az emberekhez érzések, hangulatok, illatok, mondások, történetek kapcsolódnak. Így élnek bennünk és ezekre emlékeznünk kell, mert őket és a közös kapcsolatunkat így tartjuk fenn. A "halottak napja" szót nem szeretem, mert ők nem halottak. Akkor haltak meg, ha elfeledjük őket. Bár "halottunk" mozdulatai, gondolatai életünk végéig velünk, bennünk élnek. Például nagyapám sose találkozott a lányommal, de állítom a generációs akaratereje ugyanaz, ez a láthatatlan  lánc mindig össze tartja majd őket.
Ez a nap Magyarországon munkaszüneti nap. Olyan jó lenne, ha vele együtt kitűznénk az "élők napját" is, mert a karácsony már kicsit elkorcsosult szeretet nappá avanzsálódott. Vagyis legyen egy olyan nap, amikor mindenki magában átgondolja, hogy mit is köszönhet az "élőinek". Mit tanult tőle, milyen érzéseket élt át vele, mit tettek egymásért, a problémákat hogyan oldották meg, mikor nevettek vagy sírtak együtt egy jót. Aki eddig eljutott a blog olvasásban, az máris emlékezik és kicsit megdolgoztatja a szívet. Talán egy-két dolgot máris másként lát és képzeltben öröm gyertyát gyújt. Boldog napot, boldog 365 napot így!

Ezt a csokrot itt még Anyuval fotóztuk. :-Káposzta és dália.

Anyáknapja

Csani ünnepélye után

Tesók

Csani lerajzolta az ajyukáját!

Anita dadus

Lizus ajándéka

Mufika

Dédszülők, virágot ültettünk

Eszti mamánál

Majális

Sok kép fog következni és még sokat kihagytam.

Március 15.

Az idő felmelegedett és jobban is vagyunk, így délelőtt végre elmentünk biciklizni.
Délután találkoztunk Nóriékkal. A karácsonyra szánt ajándékokról lekerültek a csomagolások és végre megkapta a tulajdonos.... A csatajelenetről kicsit lemaradtunk, így csak a huszárok és katonák felvonulását láttuk ill. a városháza előtt egy túszkiszabadítást. Este mindenki gyorsan elaludt :-))