Új fejezet

Több, mint 3 év után írok a blogba. Talán a lányom miatt és főleg önmagam miatt, no meg mindennek.  3 hete pénteken: március 13-án volt au utolsó olyan tanítási nap, hogy bent voltunk a suliban. Nem tudtuk és nem is úgy hagytuk el az iskolát, hogy elbúcsúzhattunk volna bárkitől. A fiam nyolcadikos. Utolsó év. Talán akkor voltak utoljára együtt és nem is tudták. Milyen kiszámíthatatlan az élet. A pillanatokat és a napokat másként kell megélni. 3 hét telt el és sok minden változott. Változott bennünk, változtak a feltételek, változtak a hírek, változtak az érzéseink a jövőbe vettett reménységünk. Minden. Kénytelenek vagyunk és jó is ,hogy másként kell gondolkoznunk. Új fejezet van az életünkben a " karantén" szó alatt. Ez a szó eddig semmi mást csak állatokat jutatott az eszembe, akiket egy időre elzárnak az élettől. Most minden egyes  karantén egy személyes regény, egy személyes történet. Van, akinek nagyon nehéz és nagyon megviseli. Lesznek, akik a nehézségek  ellenére fejlődni fognak és megerősödve kerülnek ki ebből az élethelyzetből. Bízom benne, hogy a mi karanténunkra olyan cimke fog kerülni, amire jó szívvel fogok visszaemlékezni. ( a fotó még februárban készült Egerben a Beatles múzeumban)

4 éves a Blog!

4 éve felbátorodtam és blogot nyitottam, mert jó dolognak tartom és élvezem, hogy  megállok a napok menetében és "naplózok", merengek, ötletelek. Időrendben pár kép az elmúlt 4 évből.

A blog itt kezdődött (katt ide!)

2009.január

Barátok, látogatások

Szilveszter:
Váratlan meghívást kaptunk délután. Meg is lepődten, de ez a kedves ismerősöm teljesen tudatos, így nagyon jól esett.  nekik Réka lányuk 2,5 éves. Nagyon jószívű vagány kiscsaj..A gyerekeink nagyon jól érezték magukat és mi is. Vittünk 2 tűzijáték csomagot. Csani ágyógolyónak hívta, nagy örömmel vettük együtt délután. Egy kicsit, és egy nagyobbat. Mikor már haza felé jöttünk, akkor Zoli a ház előtt meggyújtotta. Mi a gyerekekkel a terszról néztük. Hát.... Először Liza ordított, majd Réka is görbülőre fogta, aztán Csani is 10 másodperccen belüll a nadrágomat fogta... A végén Csani oda kiabált  apához.
-Apa a nagyobbat nem kell kibontani!-   úúú, hát nem készítettük fel őket a hatalmas zajra.- de a második szép volt! Közben én is végig kiabáltam, hogy ez tök jó! Lássák már, hogy anya nem őrült meg, csak ez ezzel jár...
11-re itthon voltunk, ők még hívtak vissza, hátha találunk bébi szittert. Liza majdnem 1-ig nem aludt a környező tűzijáték miatt. Nyitott szemmel figyelt. A karomban nyugodott meg.Sok volt ez szegénykémnek..

Január 1.

Reggel még nem gondoltuk, hogy el is indulunk a tervezett vendégségbe. apa aspirin, kávé, anya tejeskávé.. Liza fél 10-ig aludt...De ebédre odaértünk Drága barátnőmékhez, akik Bugyin laknak. A gyerekeiket nekünk találták ki. Hanna újévi köszöntővel várt. Benci most lett első osztályos. Csani nagyon szereti őket.Liza fáradt volt, de a csigalépcsőn elkezdte a lépcsőn járása kifinomítását. Finom ebéd volt. Nekem a meleg leves olyan jól esett... Picit aztán mi felnőttek is tudtunk beszélgetni. Jó volt látni őket. Tőlük mindig feltőltődve, tettre, új ismeretekre éhesen térünk haza.

Este:

Erzsike barátnőmékhez úgy mehetünk mindig , mintha haza mennénk. Nagyon szeretjük az egész családot. Neki már felnőtt gyermekei vannak. eddig Ferit Csani urallta, de most a kis zsarnok Liza előtört. teljesen levettem Ferit, Fefét, a lábáról.



anya kétszer esett a hó... nem is tudtam, hogy kétszer is esik..

de tudod biztosan azért, mert valahol ilyen kicsi volt és most esik

Fotók