Boldogság

Pillanatok. A fiam farsangja napján mikor mentem érte, akkor olyan jó hangulat volt, hogy én is beálltam táncolni. Gátlások nélkül. A fiamnál kicsiben, de elkezdődött már az "anya ciki" korszak, de ott teljes meglepetéssel és örömömre együtt ugrándoztunk és üvöltöttünk a angol sláger listás dalokat. Olyan jó volt. :-) Ezek a pillanatok jutnak eszembe, mikor az iskola pici auláján haladok át. A boldogság pillanatokra mindig megtalál, de oda kell állni elé.

RÁNCFELVARRÁS

Megsajnáltam a blogot, vagy magamat? Ki tudja? Régen írtam és nem  volt kedvem a blogra még gondolni se. Talán a szomorkás őszinteségtől, vagy az idő múlásától vagy a dolgok változékony szeszélye vonta el a kedvemet, de tény, hogy sehogy se akaródzott bármit is ide leírni. Nem találtam az elmúlt 1 évben a lányt, nőt, anyát, feleséget, aki írhatna is valamit, aminek van is  lelki kalória értéke bárki számára. Most úgy gondolom eljött az idő, hogy felvarrjam a ráncokat és  gondolatban odatartsam  a nyugati szélnek az arcomat, mert az óceáni szélre nagyon vágyom.

 (a fotót a netről vettem el..)

Üzenet

Az alábbi írásom a Kineziológia Magazin áprilisi számában jelent meg.

Önnek egy új üzenete érkezett:

   „Minden rendben. Hidd el nincs olyan nagy baj, mint ahogy gondolod. Tudom fájdalmasan éled meg, ami most veled történik. Szomorú és elkeseredett vagy, mert nem érted, hogy mikor és hogyan kerültél ebbe a helyzetbe. Te semmiben sem vagy hibás. Minden okkal történt. A jelen egy állapot. De változnak a dolgok. 5 éve, 5 hónapja vagy akár 5 hete is máshogyan éltél.

Választások sorozata alakította ki pillanatnyi életedet. Sok tapasztalatot már megszereztél, és a megszerzett eddigi érzéseid, tapasztalataid összessége fog segíteni, hogy megfelelően tudj dönteni a jövőben.                                                               

       Ezernyi döntést hozzuk meg naponta. Ezek is sokszor megterhelnek minket. Akkor miért csodálkozzunk, hogy az egész életünket meghatározó döntéseknél mennyire bizonytalanok és tanácstalanok vagyunk.  Az ember sokszor eltűr és elvisel dolgokat valami reményében. Vár türelmesen egy darabig. Igent mond naponta lelkével ellentétes dolgokra is. Az élet nem a folyamatos „happy” érzések sorozata. Félelmekkel, aggódásokkal, vágyakkal, próbákkal teli az élete mindenkinek. Minden embernek vannak rossz és jó napjai. És ez valahol így van egyensúlyban. Csak a próbatételek megélésének értelme, minősége és azok perspektívája nem mindegy mi módon történik. Az átélt és tett érzületek feldolgozása, helyre tétele szükséges a minőségi továbblépéshez.

Húsvéti bárányok

 Amikor birkanyájat,  bárányokat látok mindig rajtuk felejtem a szemem. Akár hányszor látom őket megcsodálom a békés nyugodt lelküket. Ha csak kocsival suhanok el mellettük, akkor is köszönök nekik. Magyarországon az Alföldön vannak kedvenc sík területeim és tudom, hogy hol szoktak legeltetni, ilyenkor lassítok, megnézem milyen a szőrük, nyírták e őket, milyen időben vannak. Van-e  a közelben juhász, van e elkóborolt bárány. Most én annak érzem magam. Elkóborolt báránykának, aki keresi a helyét.


 „Menjetek el! íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé" (Lk.10,3)

18 éve ez volt a kibocsájtó igénk a főiskoláról. Persze megtanultuk nagyon jól a bibliai magyarázatát. Az élet aztán sok oldalról megmutatja  csupasz valóságát.
A látható és láthatatlan egyház, a farkas és a báránybőrbe bújt farkas? Ki tudja milyen sok variációt lehetne felsorolni. Nekem sokszor elegem lett, mert nem láttam a kiutat. Másoknak a fekete bárány voltam, vagy még vagyok is. De ez már engem szerencsére  nem érdekel. 
Ezek a fotók most készültek húsvét szombaton. Egy várat kerestünk, de rossz irányba mentünk és egy szép nyájat láttunk az Atlanti óceán partján legelészni.
Rengeteg kis bárány, sok fehér és sok fehér, kosok, anyabárányok.Mindegy a színük. Nem  a külső számít. Az otthonról jövő hírek nem valami  jó hangulatúak. Elszomorító, hogy az emberek stigmákat égetnek másokra és kategóriákba sorolják őket. A tolerancia és elfogadás halvány jele se nagyon mutatkozik a sajtóban és lassan a hétköznapi életben sem. Én " birka " vagyok nem értek a "nagyok" játékához, de már az utcán is hasonló játékok folynak. Csak az  furcsa, ha az ember, vagyis a birka észre veszi, hogy lehet másképp is.
Itt, mint a képen is látható a fekete bárány ott legel szabadon, békésen a  többi között. Nincs egymásra mutogatás és irigység.

 Sok gondolat futott át rajtam, de elhessegettem, inkább a pillanatot próbáltam kódolni, ahogyan  nézzük a boldog barikákat az Atlanti- óceán partján.

Halottak- élők napja

Ez az első november, hogy nem vagyunk otthon és nem megyünk ki a temetőbe." Hagyomány," hogy az idősebbek előkészítik a sírokat, feldíszítik, gondoskodnak a legszebb krizantémokról. Ez mindig Anyu!A fiatalabbak,  vagyis  én általában csak a gyertyákról gondoskodtam. Délután alkonyatkor együtt végi jártuk a sírokat és meggyújtottuk a gyertyákat. Furcsa régen csak négyen mentünk, aztán jöttek az udvarlók, majd a férjek és szépen sorban az unokák, a család tagjai bővülnek, majd átalakulnak és a számuk csökken.És most mi se vagyunk otthon. - Ez az élet..- mondja erre mindenki kórusban. Tudom, hogy fontos lenne a sírnál meggyújtani a gyertyát, de igazából az számít, hogy az év többi napján mennyire él a szívünkben a szerettünk. Az is aki él, és az is, aki már fizikailag nincs velünk.
A sírnál felidéztünk egy-egy történetet és jó volt érezni a múltat.Tesómmal mi sokszor nevettünk a sírnál és a gyerekekkel meg énekelgettünk. Olyan volt, mikor az iskolai órán csendbe kellene maradnod, de épp akkor kell nevetned és mindenféle baromság az eszedbe jut. Az emberekhez érzések, hangulatok, illatok, mondások, történetek kapcsolódnak. Így élnek bennünk és ezekre emlékeznünk kell, mert őket és a közös kapcsolatunkat így tartjuk fenn. A "halottak napja" szót nem szeretem, mert ők nem halottak. Akkor haltak meg, ha elfeledjük őket. Bár "halottunk" mozdulatai, gondolatai életünk végéig velünk, bennünk élnek. Például nagyapám sose találkozott a lányommal, de állítom a generációs akaratereje ugyanaz, ez a láthatatlan  lánc mindig össze tartja majd őket.
Ez a nap Magyarországon munkaszüneti nap. Olyan jó lenne, ha vele együtt kitűznénk az "élők napját" is, mert a karácsony már kicsit elkorcsosult szeretet nappá avanzsálódott. Vagyis legyen egy olyan nap, amikor mindenki magában átgondolja, hogy mit is köszönhet az "élőinek". Mit tanult tőle, milyen érzéseket élt át vele, mit tettek egymásért, a problémákat hogyan oldották meg, mikor nevettek vagy sírtak együtt egy jót. Aki eddig eljutott a blog olvasásban, az máris emlékezik és kicsit megdolgoztatja a szívet. Talán egy-két dolgot máris másként lát és képzeltben öröm gyertyát gyújt. Boldog napot, boldog 365 napot így!

Ezt a csokrot itt még Anyuval fotóztuk. :-Káposzta és dália.