Zsebibaba

Csanád lassan már 1 hete folyamatosan azt mondja, hogy Ő Zsebibaba. -Anya, te meg Kanga vagy, jó! Játsszuk ezt, jó!- És játszunk. Éljük az életünket, mint Zsebi és Kanga mama. Apa, Kanga apa ilyenkor. Az esti Holovác ugrás is Zsebi kenguru ugrás. Liza Mini vagy Tökmag ZSebi.Ha véletlen Csaninak szólítóm azonnal mondja, hogy Ő nem Csani!
De Zsebi szivesen segít és mindent megcsinál, ha kérem. Nem felejti el, akár egész napon át ezt játszuk. Így fekszünk és így kelünk. Tudom, hogy igazából a játék azt jelenti, hogy mi csak egymásnak vagyunk (nincs tesó, nincs semmi zavaró körülmény.) Ma valahogy csúnyán morgott az orra alá. Meghallottam és mondtam neki, hogy Szépen beszéljen, mert különben nem leszek többé Kanga. Ú, hát ez nem tetszett neki, kemény voltam az ő kis érzékeny lelkének, aztán megkért, hogy Ugye játszunk még, Anya ugye leszel Kanga?! Persze, hogy leszek válaszoltam aztán...
Néha Tigrissé akar átváltozni, de aztán következetesen visszatérünk a Zsebire. Érdekes, mert én régen sose kedveltem a Micimackó meséket. Nem élveztem, de mióta Csani nézi Őket , (lassan 1 éve ) én is megkedveltem és élvezem a különböző jellemeket. Micimackó nyugalma, naívsága sokszor jól jönne. Néha lehet, hogy Őt kellene játszanom.... A kedvencem A Zelefánt mese. - És ez a dal!


Két szív vállvetve harcol Két szem egyformán lát Hűs víz mélysége csábít Szállunk a felhőkön át Ááááá Két szív vállvetve harcol Két láb egyformán lép Ha egyikünk olykor elfárad kissé Hű társa fogja kezét Ááááá Eddig nem volt ki így mellém állt Nem ismertem én ezt az érzést Most jöttem csak rá Milyen jó igen Hisz magamra benned leltem Itt élsz bennem Vársz rám (Vársz rám..) Még semmi sincs veszve Együtt (Együtt) mi társak vagyunk Épül (épül) a barátság háza Készül a legszebb dalunk Ááááá Élni szép!


Tegnap megnéztük, mikor eljött a dalunk, felkaptam ZSEBIT és táncoltunk. Közben ÁÁÁÁÁÁ, enekeltünk. ( Limó is a földön ülve elkezdett ááá-zni, ő tudja, hogy Ő is az én KisZsebim)
Igazából bevallom Én is szeretek ám Kanga lenni.

Mire jó egy betegség?

Egész héten Csacsa nem ment oviba. Egy betegség mire jó? Hát arra, hogy egész héten megfigyelhettem mennyit fejlődött, ügyesedett a fiam, azaz mekkorát változott a gondolkodása és a kis jelleme hogyan alakul. Jól is jött ez az időszak, mert látom, hogy kreatív. ( gyufaszálból, kockából készített robotot) ezt senki se mutatta neki. A vacsora katona falatjai voltak gyufaszálon és ő belelátott még sok mindent. Nagy újdonság, hogy elkezdett rajzolni. először az apuval rajzolgattak, de most már önállóan rajzol embert, állatokat, Micimackót stb. Természetesen nekem nagyon tetszenek! Fél éve készítettünk együtt egy nagy szivárvány rajzot! ( akkor még nagyon nehezen fogta meg a ceruzát) Ma modja nekem, hogy rajzoljunk egyet megint,(zajzoljunk) mondtam neki, hogy jó!- ... de anya! én már egyedül is tudok!- volt a válasz. A szivárvány mellékelve látható. Szinezni is most kezdett el. - Látod nem mentem ki a vonalból!- (nem baj, ha kicsit kimész...) de ez jó így ! ( Én sose vártam el, hogy a vonalon belül rajzoljon csak, örülök, ha szinez! Hisz most kezdte!)
A mesék is egyre jobban foglalkoztatják. Wc-re több könyvvel kell menni..., persze ez jó szórakozás. Igazából sajnálom, hogy beteg és köhög..., de jó megtapasztalni, hogy miket csinál már és mi jár a kis fejében. A betegség ellenére energikus, vidám. Természetesen már megjelennek a viták is, de mindent meg tudunk beszélni. Azért nem véletlen a 2 szülő, mert sok mindent apa tud az ő nyelvén, van amit meg én. De a legjobb érzés, mikor átölel és mondja- szeretlek anya! Sőt Lizit is egyre jobban kedveli, szeretget, nekünk ez nagyon jó érzés.