Elrettentésül

Egy kedves ismerősöm szerint minden ember jó valamire. Fontos, hogy tapasztalatot gyűjtsünk.
Hát igen. Kimentem tegnap a gyerekekkel Tisza partra. Nagyon szép délelőtt volt, a part szép nyugodt, frissen rotálva a puha homok, az előző napi szemetek összeszedve. Csend. Csak 4-5 kisgyerekes, gyerekes család volt. Aztán érkezett egy apa kb. 40 éves a kb. 15 éves lányával és a a8-9 éves fiával. A mély homokon vagy 15 négyzetméteres területet óvatosan leterítettek dupla pléddel. A fiát leszidta, amiért megnézte a vizet mielőtt kipakoltak volna és levette volna a farmerjét, miért saras a lába? Megmosatta lábát, hogy száradjon meg.... Majd végig morgolódott és utasítgatta őket. Szegény fiú otthon nem vette fel a fürdőruháját. Újabb vita. A fiú már sírt. Aztán beültette a sátruk árnyékába, ők hűtőtáskát + gumicsónakot hordtak le, majd ismét leszidta a fiút, hogy miért nem segített nekik. Hiába mondta csendben , hogy neki azt mondták maradjon ott. Az apa erősködött, hogy akkor is segíthetett volna. Semmi se volt jó. A hűtőtáskába miért a szendvicseket tették be, miért nem a teát. A pléden már volt 5 szem homok.ÁÁÁÁ!!!Már majdnem távolabb költöztem a gyerekekkel, hogy én ezt nem akarom hallani, de rájöttem ezt még hallgatnom kell egy ideig, hogy mélyen belém ivódjon, hogy nekem sose szabad elfelednem ezt a férfit. Ez a férfi azt adja tovább, amit kapott régen. Talán 30 éve őt is így pattogtatták és mivel egy keserű ember lett, képtelen a szeretetre és teljesen elfelejtette milyen is gyereknek lenni. Én nem akarom elfelejteni! Azt szeretném, hogy a gyerekeim élvezzék a létet és ne legyen félelem a szemükben.
Aztán Liza a saras kezével a strandtáskánkban kezdett el matatni. Már majdnem rászóltam, mire rájöttem...hohó Anya!! Talán a cipzárat be kellett volna húzni és akkor már nincs semmi inger és akkor nem talán nem kell rászólni a gyerekre!!!