Van egy balatoni üdülő, ahol kicsit megállt az élet a tárgyakban. A falak, csempék, ágyak, föggönyők, evőeszközök, poharak ugyanazok már 40 éve. Ha mesélni tudnának ezer érzést, emléket, sorsot tudnának elmondani hol sírva, hol nevetve.Én 1974-ben voltam itt először. (Mi - Anyukám, apukám, tesóm 8 éves, én, 3 év ) , mint család utoljára, mert változnak az emberek és alakulnak a sorsok, de az üdölő maradt. Aztán ebbe az üdülőbe már nem jöttünk többet, mert anyuék elváltak. A rendszerváltás után újból lehetőségünk lett rá, hogy jöjjönk. Azóta Anyukám szinte minden évben megy. Mindig társulunk valamilyen formában hozzá, ha nem szülök:-)), vagy nincs más program. Az üdülő fala a bejáratnál mély lilás-fekete üveg ( amit most láttam közelről) az első fotó 1974-ben készült, majd nagyot ugorva 2007-bem, ahol Már Csani 22 hónapos volt. A mostani fotón Anyukám látható ( aki a fekete fehér képen a kezemet fogja) Lizával. És én már családos anya vagyok!!
Az üdülőt 40 év után átvette egy fiatal vezetés :-((((..... Sajnáljuk, de magunkban hordjuk az ottlétek emlékét. Drága Anyu, ugye megint jót nyaraltunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése