Telnek a napok és egyre vastagabb ruhákat és cipőket hordunk...Csani oviba jár.Ott kapott őszi egér sminket. Saját kérésére.
Esténként megy a harc ,mert hát a kicsi és a nagy... természetesen azt szeretné, ha mindenki csakis vele törődne. Liza vagy édesen belemászik az öledbe.. vagy zsarnoki módon rád telepszik. CSani követeli a játékot és ha valami nem a kedve szerint halad akkor jön a Durca... Furcsa ez? Igen elsőre igen, és elsőre idegesítő, de tudom, hogy minkettő igazából csak az Egyedi csakis rájuk való figyelmet és szeretetet várja. Zoli sokat dolgozik és ilyenkor este már néha nincs a toppon a türelem terén. ( Én se mindig) Aztán rövid szócsaták után elfújjuk a mérgünket és nyugisak leszünk.
Az Én tudat az első daccal jelentkezik és az első irigységgel. Örülünk, mikor észrevesszük, hogy a gyerekünk rájött, hogy Ő egy Ő. Egyedi, megismételhetetlen a legkisebb részletekig kidolgozott Ő, vagyis "Én". Igaz ez a mondat nem jut eszembe mindig, mikor veszeknek :Kié is a kislabda?, amiből még van másik 5 db, de csak az kell, ami a másik kezében van. Enyém!!-mondja Csani..ÁÁÁ- sírja Liza. Hát igen, a birtoklási vágy. Miért is, mert jó dolog érezni, hogy valami csak az enyém....( Igen Ők csak az enyémek .... + másé ... + tudom egy ideig ....)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése