4 éves múlt és változik mindenki folymatosan, de ezt olyan furcsa volt felismerni. Az ember önmagát és a családját, pláne a szeretteit nem látja kívülről, és reálisan nem tudja szemlélni.
De itt meg kell állnom, mert kiskorban minden hét, nap, számít.
akkor távolról elindulok az útkeresésben....
Közösség, sokszínűség és hangzavar, agresszió. Az oviban ezek vannak. Az én kisfiam egy nagyon jó gyerek, aki itthon mégcsak ellent mond nekünk és kicsit küzd önmagáért, de ismeretlen közegben nem. Kívülállónak, nem odavalónak érezheti magát. Neki az anyai kirohanásaim, kemény rászóllásim is hatalmas akadályok, de mások, sőt saját korabeli gyerekek agresszója egyszerűen érthetetlen, idegen dolgok. Csani mostanában nagyon érzékeny lett. Ő soha se hisztizett , vagy indkolatlanul sose sírt. Most műsírással próbál zsarolni... talán, de valószínűleg nem látom jól a dolgot. Lehet, hogy olyan nyomást érez a bőrén, olyan valamit amivel Ő nem tud azonosulni és a feszültségével se tud egyszerűen mit kezdeni. Teljesen váratlanul sírni kezd. Mi itthon úgy élünk, mint az ősközösségben, de még annál is zártabban. Zoli itthon dolgozik a számítógép előtt. Én már több, mint 4 éve szintén itthon. Liza persze mellettem, és Csani is itthon van, már 2 hónapja biztosan. egyedül a Mikulás napra ugrottunk be az oviba. Most egyre többet mondjuk neki az ovit, ő erre semmit se reagál, de egyre jobban köhög....Nincs mese az élete tanulni kell. Oviba, közösségbe, sajnos sok kiabálós gyerek közé kell menni. És nekem a hátteret kell erősítenem és fel kell készítenem ezekre a helyzetekre. Most, hogy írom,látom, hogy én vele sose vagyok szinte kettesben és nem is beszélünk! Vagy játszunk, pakolunk, énekelünk, stb. vagy öltözözünk, -ülj már le, vagy különben... -esszünk---- egyél még 2 falatot,- csak az kap édessséget, aki megette rendesen az ebédet..( ezt nem én mondom).----- ebből is látszik, hpgy rosszul eszik, ezzel is sztrájkol.
De egy jó kiindulusi pont, hogy felismertük a helyzetet. Meg kell próbálnom alakítani magamon és Csanival több minőségi időt együtt töltenem és beszélgetni.Mikor együt vagyunk, ugye Liza is ott van velünk.. Néha , bevallom könnyebb a szívemnek, ha énekelek, mert ilyenkor nekem is könnyű és van közös húr, amin együtt rezgünk pár percig. De beszélni kell a nehézségekről és a durva gyerekekről is és arról, hogy anya mikor kiabál egy nagyot, akkor mi a helyzet. Ma Zoli megkérdezte Csanit miről álmodott, és azt mondta boszorkányokról. Zoli kivallatta, hogy hát ki és milyen boszorkány volt. Anya, pontosabban én voltam a rossz boszorkány, aki mindenkit eltüntetett. Hát igen, szomorú, de legszíveseben ezt csinálnám néha. Gonosz boszorkaként eltüntetnék mindenkit, hogy egyedül legyek. Ezt érzi a gyerekem???? ÁÁÁ!!! -ami igaz, mert néha nagyon vágyom az egyedül létre.. de ez akkor is gond, mert a gyerekemnek azért ez nem szabadna éreznie. Ő tehát nem érzi magát 100% bizonságban.
Most alszik, délután van. Próbálok fejben és lélekben nem sértődött lenni és nem rossz anyának tartani magam. Persze azért bevallom erősen szomorú vagyok. Inkább most válságstábot tartok a fejemben.
Mi legyen????
A gyerek, akkor boldog, ha anya azt sugározza. Vagyis, ha anya is boldog.
Anya mikor boldog??? Ha lazább és elengedi a külvilág elvárásait. Anyának lazulni kell és úgy kell jelen lenni a gyerek mellett, hogy VELE lenni, azaz Vele élni!! Magyarán eztán nem pakolok egyfolytában egész nap a lakásban, nem rakom rendbe egyész nap a mosatlant és a tiszta edényt a konyhaszekrénybe, nem rakosgatom ide-oda a ruhákat, hanem..... hanem vagy erre szánok x fakor időt. mondjuk max. 1 órát, vagy pl. kommandósnak beöltözünk és háborút vívunk közösen Csanival a koszos bögrék ellen. De az is megoldás, hogy egyszerűen segítségét kérem és vele csinálom és közben mesélek magamról és közben hátha ő is oldódik és beszél az érzéseiről, dolgairól. szoktunk sokat játszani, de valami más kell ide.
Bízom magamban, hogy menni fog. Ki fog alakulni a helyzet mit kíván.
Erős leszek és utat engedek a szívembe, hogy a Csani vágyait megérezzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése