Végre esett, mert már évek óta csak mutatóban van hó. Nagyon szép a táj. Igaz süvölt a szél, így csak rövid időre merészkedünk ki a gyerekekkel. Az első hó alkalmával a kutyánkat is befogtuk. Csani végig hangosan nevetet.
A hó nem tapad, hóember tehát nem született. Reggel kimentem a madáretetőhöz, vittem egy kis vödör eleséget. Mire beértem a lakásba, már vagy 30 veréb lökdöste egymást. Jött Zöldike is, aki új vendég. A széncinkék is folymatosan jönnek. Már napi program, hogy rendszeresen figyeljük őket.
Én viszont nem a hóesés nyugalmát árasztom. Sajnos észrevettem, hogy nem tudom kezelni a dolgaimat. Na ... megpróbálok tudatosabban önuralmat gyakorolni és sokkal örömtelibben élni a jelent. Igen nem akarok megfelelni és csak laza szeretnék lenni, élni és átérezni, mert akkor lemaradok a szép pillanatokról. Oké, tehát rajta Kriszta anya... egy kis motiváció
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése