Első gyerek?

Minden olyan bonyolut és egyszerre egyszerű. Csani az első gyerek, akit a lehető legjobban- legóvóbban-leg-legként szerettem volna nevelni. Mindig fejleszteni, mindig programokkat adni stb. Picit a sok pszichológia hatására, de néha túlzásba vittem. Még akkor is olvastam, festettem vele, amikor már nekem semmi kedvem nem volt hozzá.. Ez a rezgés-érzés biztosan át is került Csanira. Vele szemben mindig valamiféle bűntudatot generáltam magamnak. -Valami másként kellene csinálnom, de mit?- agyaltam sokat.

Eljött az idő, hogy allergiás lett és kicsit visszahúzódó, ezen is sokat gondolkoztam. Mostanában viszont ha érze, hogy jönnek a bűntudat gondolatok próbálom őket tudomásul venni, de nem azonosulni vele. Kész, nem szabad semmi miatt ezt éreznem, mert szeretet, törődést adok neki és persze követek el hibát, mint minden ember, de ez az élet része. Lazább vagyok magammal szemben és próbálok ösztönösebb lenni. Nem akarom túlkorlátozni. Próbálok figyelni arra, hogy ne szorítsam elvárások közé. Érezze csak, hogy szeretjük és elfogadjuk. Ma reggel odabújt hozzám és olyan jó volt megérinteni és szeretgetni. Hálás vagyok, hogy Ő a gyerekem. Sokat tanulok tőle. Köszönöm a mindenségnek!