Mindig is szerettem a hosszú körmöket és a sötét körömlakkokat. Biztosan azért szeretnék hosszú körmöt, ami nincs, mert az olyan szép, kecses. Persze ez a társadalmi rétegek jele is, hiszen a főuraknak, hölgyeknek, királylányoknak volt mindig hosszú ujjaik, az egyszerű embernek, akinek a földdel volt kapcsolata, pedig rövid, tömzsi un. paraszti keze. Nos, nekem az utóbbi kezem van, nincs mit szégyellni rajta, mert nagyon ügyes kis kéz!
De a lábujjak is vita tárgya.... Egyik este az ágyban meseolvasás után kiállítást tartottunk a végtagokból. A férjem szerintem nem épp szép látványra szánt hosszú lábujjakkal éli világát. Én meg tömpec, rövid ujjakkal. A pedikűrösöm, alig tudja őket megfogni, csak nevet rajta. Szerintem ez a normál. A fiam lába pedig nem tudta eldönteni, hogy melyik őséhez is alkalmazkodjon, mert a lábán a második ujj hosszabb, mint a nagylábujja. Jót nevettünk rajta és megállapítottuk, hogy mi egy nagyon jó kis család vagyunk, mert szép, ügyes ujjaink vannak, sőt még járni is tudunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése