Esik, köd, esik, fúj a szél, majd megint kezdődik elölről.
Így most komolyan elkezdtem gondolkozni, hogy miért is vagyunk itt a 14 fokban,
mikor lassan a hivatalos ügyeket elintézzük és csak a lakásban vagyunk a
gyerekekkel egész nap. Nyelvi foglakozások nincsenek, itt most fog véget érni
az iskola és aztán jön a nyári szünet, amikor a fű sem terem.( bár itt nő a fű,
mert esik
J)
Minden ősszel fog beindulni. A szívem meg tiltakozik, hogy nem a napfényben
fürdünk, mikor nyár van és az angol nyelvtanulásunk se fejlődik.
A gyerekekben
tombol a mozgásigény és én is vágyok haza. Próbálkozok programokat csinálni, de
eléggé kötöttek a lehetőségek. A
múzeumba elmegyünk és megnézzük a tengerszint állását. Röviden ennyi, de azért
megnézem a repülőjegyeket, mert most mindenki az olimpia miatt idejön, hátha
keletre olcsó a jegy
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése