Hogy is van az, hogy van amikor veled vannak a barátok, de nem jut elég idő egymás minden gondolatára És amikor nincsenek fizikailag jelen, csak a lelkedben tudsz velük beszélgetni...
Mikor júniusban elköszöntünk, elbúcsúztam a barátoktól, jó kollégáktól, kedves ismerősöktől, akkor mindenki szemében ott láttam, hogy nekik is lenne sok-sok mondanivalója a a változással kapcsolatban. Sőt, ha tudtunk beszéltünk is erről. Most augusztusban mikor újra otthon voltunk, akkor is kevés idő jutott mindenre ( de azért kicsi jutott!)
Régóta várat magára ez a rövid bejegyzés, vagyis nagyon hosszú lenne, ha belekezdenék. Minden ember, minden fénykép mellé egy regényt írnék legszívesebben, de most csak pár fotót és néhány gondolatot írok mellé. Tudom, hogy fényharcosok vagyunk és mindenki küzd önmagáért és a jobb érzésekért, pillanatokért, vágyakért, kavicsokért. Örülök, hogy jó társaságban harcolhatok! És amikor haza megyek ismét Magyarországra, akkor az Én Anyukám meleg finom ebéddel vár ! De az külön jó érzés, hogy felhívnak a barátok és érdeklődnek és hívnak palacsintázni, marha pörköltet enni, fürdeni, találkozni vagy csak infót cserélni.Sőt még fel is köszöntenek, mikor lassan te magad se jegyzed már... egyszóval jó, hogy Azért vannak a jó barátok...
Persze még kellene ide sok-sok kép!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése