Beszoktatás másodszor

Semmi panaszra nincs okunk. Egyedül Lizácska adja fel a leckét. Minden nap nyűgösködés az oviba indulás és már kétszer hívtak az óvónők napközben, hogy menjünk érte, mert nem tudják mi lehet a baja, talán beteg, de sír és csak sír. Az óvónők szerint mindig vidám és mosolygós, de a múlt héten erősen érződött, hogy valami történt vele.Igen, most tudatosult, hogy neki ide kell járnia. Magyarországon is volt ugye tavaly egy beszoktatásos időszak, most itt van Tudom, hogy nehéz, mert teljesen új környezetbe került és idegen országban vagyunk. Van egy magyar ovis társa, de most igazán ez se hatja meg. Igazából nem látjuk át, hogy mennyire zsarolás a sírása és mennyire van szüksége, hogy velünk legyen. Napi 6 óra lenne az ovi. Most 3/4 9-re viszem az oviba és ha csak délelőtt van, akkor már fél 12-re érte kell menni. Most abban egyeztünk meg vele, hogy heti 2 nap ebéd előtt haza hozom, hogy együtt legyünk és picit tudjon aludni. (Csanádért el kell indulni már 3 óra előtt). Angliában az  óvónők nem nagyon dédelgetik a gyereket és van bőven 3 éves a csoportban is.(Anitát visszasírjuk!) Szeretnénk az ideális egyensúlyt megtalálni. Nem tudom sikerül-e? Tudom azt is, hogy az elszakadás természetes része a sírás, de nagyobb fájdalmat se akarunk neki. De mint minden ez is meg fog oldódni!
Pénteken nagyon ki voltunk éhezve egy kis szabad levegőre. Igaz későn indultunk az óceán felé, de érdemes volt. Már voltunk ezen a partszakaszon, de akkor is kevés időt tudtunk itt tölteni és akkor apály volt. Most teljes dagállyal  és erős hűvös széllel várt minket az óceán.Vittünk magunkkal ennivalót. Sétáltunk és csodáltuk a tájat.

Itt suli után kicsit kiültünk a partra

 Gwithian

Dagály