Reggel az iskolából tartottam haza felé kocsival. Enyhe, kicsit szomorkás idő volt. Fejemben már kavarogtok a teendők, mikor megpillantottam egy idős hölgyet mintás egybe részes fürdőruhában az üres tenger parton. A pillanat megbabonázott. Az út kellős közepén meg kellett állnom.Senki sem volt a parton. Az ő lénye uralta a teret, ahogyan kicsit tűnődve nézte a hullámokat és erőt gyűjtött, hogy a hűvös hullámok közé merüljön. Háta láthatóan az élete terhei alatt már kicsit meggörbült, végtagjai hosszúak, belül inasak, de kívül a petyhüdt puhaság vette körbe.
Vajon hányszor gyűjtött már erőt ez a test a feladatok előtt? Hányszor merült a "jeges" problémák vizébe betegségek, kihívások, elmúlások idején? Hányszor nézett a messzibe, hogy a láthatatlantól erőt, biztatást kapjon. Ki tudja milyen élete volt eddig.. hogyan élt? Van-e családja? Hogyan érzi magát általában. Nem számít,mert most itt van és tanúbizonyságot tesz róla, hogy szereti az életet. Erőt merít és erőt kap önmagától és a természettől.
Az egész egy pillanat volt és nem is láthattam, ahogyan a vízbe gázol, de lényének akaratát és életigenlését magamba zártam. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése