Van egy ismerősöm, aki 1,5 év Angliában töltött idő után családostul újra hazaköltözik Magyarországra. Mindig is tudták, hogy ez 1 max. 2 év kaland lesz.
Tehát mikor meghozták a döntést a 8 és 5 éves gyerekek iskolájába előre megbeszélt időpontban közölték az igazgatónővel, hogy a tanulók még pár hétig lesznek Angol tanulók. A hölgy sajnálatát fejezte ki, majd mondta küldenek egy formanyomtatványt, azt töltsék ki és adják fel postán. Következő nap először az 5 éves kislány osztályfőnökével beszélt az anyuka "a little bit English skills" -szel elmondta, hogy - sajnálják, de még pár hét és elköszönnek, mert visszaköltöznek Mo.-ra, de nagyon köszönnek mindent, és hálásak nagyon és még pár hétig sokat akar a gyerek tanulni, mert nagyon szeret itt lenni..... " a hölgy mosolyogva végighallgattam, majd mondta: ó, oké, persze, minden oké, viszlát délután..... Rá 3 percre ugyanazt a szöveget kezdte előadni a 8 éves fia osztályfőnökének is, akinek a szeme könnybe lábadt már az mondat elején és azt mondta - jaj, de szomorú vagyok , sajnálom és átölelte az anyukát..... az anyuka köpni-nyelni nem tudott, sőt befejezni se a betanult szöveget, meglepődött, csak annyit mondott " later" -később- és gyorsan kisietett az osztályból, mert az ő szeméből is folydogált már a könny. Ez történt. A történet szereplői, vagyis az osztályfőnökök 11 hete tanítják a gyerekeket, mindkettő szép, fiatal, de azért van kis különbség köztük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése