Régen, amikor a boltban egy ovis gyerek szaladgált és ezt, azt pakolgatott a kosárba vagy hangosabban dumált összevisszaságokat, futkározott: teljesen "lenéző" pillantást vetettem magamban, - no, ez is nevelhetné jobban a gyerekét! Mire tanítja, egyáltalán neveli, figyel rá???---Ez a régi érzés jutott eszembe, mikor tegnap a két gyerekemmel elmentem a boltba. Liza aludt végre az ücsiben, a boltban 2 db olyan bevásárló kocsi van, aminek van külön gyerek ücsis része, de mi nem azt vittük , mert Csani mondta, hogy Ő szépen majd jön mellettem. Persze, hiszek is egy majdnem 3,5 évesnek....Találkoztunk, egy szintén pedagógus anyukával, aki a lassan 3 éves kislányával volt. Mi beszélgettünk pár szót és kissé már kezdtük jól érezni a beszélgetésben magunkat, mire a két fiatalkorú is megirigyelte a jókedvet és ők is kettesben elindultak a boltban. A kislány a második kérésre anyukájához sietett, de Csani játékra vette a dolgot és boldogan bújócskázott, rohangált előlem az olajos-lisztes áru sorai között - közben valamit le is vert..- Nem jött hozzám, majd még kicsit hangoskodott is. Liza felsírt,vele együtt az én vérnyomásom is felszökött. Mit tegyek??? Mi a helyes???? Ki lát? Aztán próbáltam egy mélyet lélegezni. Csani után rohantam, majd rendre intettem... az előzőleg kiválasztott szokásos gumicukrot visszavitettem vele, majd szigorúan a kezét fogva folytattuk a bevásárlást. Hát .... még itthon se nyugodtam le, de látom, hogy nem a Csani volt a hibás....és másként kellet volna cselekednem. Be kellett volna ültetnem a nagy bevásárló kocsiba és következetesebbnek kellene lennem. Még a kocsiban mondtam neki, hogy hát szomorú és kicsit mérges is vagyok.... Itthon hozott nekem egy borítékot, - Anya tied. Levél.- Kértem, hogy olvassa el. -Kedves anya! Már nem vagyok mérges. Csani-Neki több esze és szíve van, mint nekem. ... Ismét tanultam tőle.Nagyon szeretem.
Majd közösen elfújtuk a mérgünket .( lufit szoktunk képzeletben fújni) összeölelkeztünk és megnyugodtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése