Anyák napja I.

Alsóban osztályfőnökként kb. 7-szer szerveztem Anyák napi műsort. Emlékszem, már hetekkel előtte tanultuk a verseket, énekeket. Próbáltunk, készítettük az ajándékokat. Az első ilyen műsoron értettem meg, hogy mennyire érzékenyek is a gyerekek. Az egyik anyuka nagyon sokat késett és hát kissé ittasan érkezett meg bundában, kifestve. A kisfia nem véletlen küzdött súlyos magatartási problémákkal, aztán a virágátadásnál a kisfiú csak állt lehajtott fejjel, majd mérgesen csak hozzám jött oda.... Nagyon sok érzelem, mosoly, pillanat van ilyenkor, amik történeteket, életeket, együtt megélt sorsokat fejeznek ki. Szinte minden virágátadásnál egy kicsit én is sírtam. Főleg a legutolsón, ahol már a pocakomban volt Csani. Vágytam már én is arra, hogy ott üljek és nézzem a szemem fényét. Most ma lesz ez az alkalom. Csinosítom a lelkemet, magamat is amennyire sikerül. Én is azóta értem jobban anyut, amióta én is anya vagyok. Pláne, mióta Liza is megvan. Régen nem értettem anyukám döntéseit, ma már csodálom érte, hogy felnevelt minket és mindig a legjobbra tanított és a legtöbbet kaptuk tőle, az Ő " Szász módjára". Köszönöm anyukám!! Előre is !

BOLDOG ANYÁK NAPJÁT ANYU!!!!

Mécs László:

A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg Ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha Ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,



Tehát voltunk az oviban..... Nagyon édes volt és olyan komoly a fiam!! Mondta, hogy ez titok és oda nem jöhet más csak én. Ügyesen szerepelt !!!Persze kár volt kifesteni a szemem .-))) Amikor elkezdte az Ültem ringó kis ladikon....-t majd megzabáltam... Nagyon szeretem és büszke voltam magunkra!