Emlékszem rá, hogy Csani, mikor már tudott ülni, akkor nagyon sokat bicikliztem vele. Az ilyen tekerések alkalmával sok házi állatot ismertünk meg. Könyvből , fotókról és rajzolt ábrákról is nagyon gyorsan felismerte őket, megtanulta a hangjukat. Liza az állatos könyvek felé eddig nem mutatott nagy érdeklődést. Most viszont már zavart a dolog, hogy Őt ebben a dologban nem támogattam, így elkeztük az " állat programokat". ( Külön ki kell emelnem, hogy a szegény kutyánkkal se épp felhőtlen a viszonya.... Dorka vizsla kutyánkra sajnos sokszor hangosan rá kellett szólni, hogy ne ugráljon fel, így ez rögzült benne. Tudom ezt mi rontottuk el...)
A cica volt az első program. Ováció és hatalmas mutogatás, míg 1 méteren kívül volt, majd kicsit félősre vette az első simogatást, de bátorítással ez is jól ment. Másnap biciklizni indultam a gyerekekkel. Csani ugye még nem tud közlekedni, így a közeli "falu szélén" ill. a Tisza parton tekertünk. Láttunk lovaskocsit és egy baromfi udvart sikerült találnunk. Mérges lúd, csirke, kakas és sok kacsa volt. Liza csodálkozva szemlélte a hangos bagázst, majd Csani után Ő is etetgetni próbálta a kacsákat. Tetszett néki és próbálgatta a kacsa hangját is. A Tiszán régen volt egy kecske lelő helyünk, ahová rendszeresen jártunk Csanival. Megnéztük, de sajnos teljesen gazos az udvar, ami azt jelenti ott régóta nincs kecske :-((( Ügyesen haza tekertünk.
Gyors eredménye lett a kirándulásnak, mert este az állatos könyvből Liza mutogatta a kacsát. Örülök, mert nagyon fontosnak tartom, hogy megszeresse az állatokat.Csani nagyon szereti őket. Nekem olyan sokat adnak az állatok. Vidámságot, mikor játszanak, vagy örülnek neked. Nyugalmat, mikor megsimogatod őket vagy a kutyád megérzi a gondodat és odabújik. Szépséget, mikor röpülnek a madarak vagy csak látsz egy lovat. (de ezt a sort nem folytatom, mert eszembe jut a kutyánk rendszeres trágyában hempergése...) Nos ezeket az érzést a gyerekeimnek is át szeretném adni.
Elindultunk az állatok felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése