Saját percek ( festés)

A tegnapi nap az enyém volt. A párom vigyázott de. a gyerekekre. Én gyakorló stesszoldáson voltam. Engem oldott egy ismerősöm. Reggel úgy gondoltam, ez olyan kis példa oldás lesz ( gyakorlunk..), de nagyon érdekes összefüggésekre derült fény. Érdekes, mintha lemosták volna az ablakot előttem egy -két dologot illetően.

"Ha önmagunkba nem lelünk nyugalmat, hiába másutt keresnünk."

( La Rochefoucauld)

Ebéd  után aztán végre megadtam magamat a hobbybnak és előszedtem a festékeket. Nagyon vágytam már rá. Nem régen ismerkedem a selyemmel, eddig főleg vízszíntes üvegre festettem. Teljesen más! Itt a selyem még dolgozik a festés után. Meg kellett tanulnom a selyemtől, mint az életben is, hogy a dolgokat nem csak Te irányítod, hanem hagyni kell más erőkek is teret engedni és el kell fogadni az eredményt. Pontosabban nyitottnak kell lenni, hogy más út is jó és el kell engedni az elején pontosan megtervezett célt. A festésél semmi se úgy van, mert a selyemszálak vezetik gyönyörűen a festéket és attól függ, hogy milyen sok a víz benne. NAgyon szeretem nézni, ahogyan találkozik az ecset a selyemmel. Ma rószaszínt, lilát és bordót használtam arany kontúrral. Közben halkan szép lágy zenét hallgattam.. Az elején még görcsösen húztam a kontúr vonalakat és a tervezett mintát, de aztán feladtam és hagytam magam vezettetni.  Jól el tudtam mélyedni. Azt is  tudtam , hogy nem fogok végezni, de sebaj. Így is majdnem 40 percet kaptam ajándékba! Próbálok több időt erre szánni, hogy pihenjek és közben tanuljak tőle.

(ez a sok ecset a képen nem az enyém, de nekem is lesz, ha belejövök)