Pedagógus voltam alsóban 9 évig, mielőtt gyermekeim megszülettek. Természetesen én se hallottam az otthon oktatásról, vagyis olyan "különc" embereknek tartottam azokat, akik a világtól elzártan tanítgatják a gyermekeiket saját kútfőből. Elég pejoratív véleményem volt róluk, de hát igazából semmi tapasztalatom nem volt még az anyaságról és a gyereknevelésről sem. Aztán fontos, sőt egyre fontosabb lett, hogy a gyerekemnek milyen élményt, milyen közösséget, milyen tananyagot és nem utolsó sorban milyen példát ill. példamutató embereket adok majd az életben. Mikor a fiam kicsi volt fontos volt, hogy énekeljen, magyar népdalt halljon, mondókázzon, mozogjon, inger-gazdag környezetben legyen. Vezettem 4 évig Baba-klubot, ahol játszottunk, énekeltünk együtt a többi anyukával. Aztán leteltek az otthoni mesés évek és visszamentem dolgozni. Nem alsós tanítónak mentem vissza, mert nagy felelősségnek éreztem két kisgyerek mellett, hanem un. jobb időbeosztással fejlesztő-pedagógus voltam felső tagozaton. Hatalmas csalódás, rossz közérzet, céltalanság, ami jellemezhetné ezt az évemet. Szinte sem a gyereknek, sem nekem, sem a szülőnek nem volt sikerélménye.(azért volt kis kivétel).Ezt a felső tagozatos fejlesztésre értem, mert még alsó tagozaton sokkal jobb az sikerélményekben. Alsóban még sok helyen meg van a közösséget formáló pedagógus és a gyermekekben ott a vágy, de sok esetben felső tagozaton sajnos a sok pedagógus között elvész a gyerekek személyisége. Sokszor azért alakulnak ki kedvenc tantárgyak, mert a tanár végre örömét leli a tanításban és észre veszi a gyermek kíváncsiságát is. De a motiváltságok évek óta csökkennek.
Tudtam mindig is, hogy nem értek egyet sok mindennel, de ..... nem akarok senkit megbántani, de be kell látni ezt így nem lehet csinálni. Megváltoztak a családszerkezetek, sok az elvált, egyedül nevelő szülő, sok az új puzzle családmodell, a mi városunkban rengeteg a nevelőszülős
család. Ezer lélek és sok-sok sérült kis emberke, akinek a "képességeit" nézik ,ami persze sérült már régről és őket együtt Frontálisan akarják 20-25 fővel egyszerre tanítani, nevelni. Nevelni még mindig poroszos módszerekkel? Ugyan .. És ne felejtsük el, hogy egy pedagógus, aki amennyire csak lehet szét van cincálva és nincs megbecsülve, a fizetésről ne beszéljünk... ( megjegyzem én krétát nem, de színeseket, kartonokat, ragasztókat, füzeteket vettem rendszeresen..)
Nos tavaly ilyenkor - iskola választás előtt- nagyon aggódtam, hogy majd a fiam milyen környezetbe is fog menni és ott mit fog kapni? Tudom, mert volt nagyon jó pedagógus kolléganőm, hogy sokat sok mindent megtesznek, hogy még gyerek maradjon és örülve tapasztaljon.... de a teljesítmény és tudás mennyiségi túlterhelésben ez képtelenség. Mi a francnak kell -könyörgöm- harmadik osztályban a nyelvtant ilyen mélységekben megtanítani? Felsőben újra ez a tananyag .... alsóban az olvasás szeretetére kellene megtanítani mindenki a saját szintén. A magyar szótagoló olvasás és írás pedig a helyesírás alapja.
Visszakanyarodva a tavalyi aggódásomra az élet megoldotta, mert külföldre jöttünk és nem kellett beíratnom a fiam napi 8 órás "igent szavazó képzőbe". Maradt a fiam magántanulói státuszban, hogy azért legyen ösztönzőnk a tanulásban.
Most minden reggel együtt reggelizünk a gyerekeinkkel. Próbálunk nem rohanni!! Bekísérem a gyerekeket az angol suliba, fiam másodikos lett itt. Negyed órát vele vagyok, az szépírás gyakorlatot együtt megcsináljuk. Ami kevés, mert csak 1 sor az egész. A lányomat 9 órakor bekísérem az oviba. Délután háromra megyek értük.
Az angol oktatás az eddig tapasztalataim szerint "elég laza". Nekünk itt most a nyelvtanulás és a jó közérzet a legfontosabb bármilyen hülyén is hangzik. Itthon végezzük a magyar oktatást. Heti beosztást készítek, amit mindig felül írnak a napok! Olvasás, írás, matek az alap, ami olyan asztalnál tanulós. Környezetismeretet most másképpen közelítjük meg, mert megváltozott ugye a környezetünk. Tenger és óceán vesz minket közre. Az éghajlat, időjárás valóban mindennapi téma.
nem tudhatom még mit hoz a jövő, de most azt érzem, hogy a gyerekek szabadok, vidámak és kreatívak, addig jó, amíg ezen az úton vagyunk.
Akik az otthon oktatást választják, azok több okból is szerencsések, egyrészt, mert Megtehetik : pl. egy egyedülálló anya nem biztos, hogy segítség nélkül vállalni tudná. Szerencsések és ügyesek, hogy sok örömükkel és fáradtságukkal együttvéve naponta nyomon követhetik gyermekük szellemi és lelki fejlődését.
Komoly felkészülést jelent, mert ez nem holmi játék, hanem alapos munka. De a gyerekeikre tett hatása leírhatatlan, ha jól végezzük. Harcra fel!
5 megjegyzés:
Kriszti, adhatnál néhány jó tanácsot, mert én is gondban vagyok az itteni tanulással, és szeretném ha a harmadikos lányom egy picit haladna. Sajnos abban viszont nincs tapasztalatom, hogy is kezdjek hozzá, mert nem akarom túlterhelni vagy összezavarni. Anyósom küldött másodikos kisszámolót (azért másodikosat mert úgy látom, hogy a tavalyi tananyagnak felel meg körülbelül amit itt most tanulnak.
Azert tanitod otthon a magyar anyagot, mert terveztek hazamenni?
Mi is tanulunk itthon, tanuljuk a magyar tantárgaykat. A lányaim magántanulók az otthoni magyar iskolában, bár nem jártak oda soha igazán, de meg tudtuk venni a tankönyveket, és minden évben kaptunk segítséget a tanuláshoz, és le is vizsgáztak.Nehéz az itthoni tanulás, mert ahogy nőnek egyre inkább nam akarják, és persze egyre nehezebb is. A követelmény is magasabb az alsó tagozatban mint az itteni angol iskolában. Ezt te is látos biztosan. Most hogy középiskolába kerültek kezd a szint kiegyenlítődni. Nem mondom jól is jön nekik az a kis otthoni plusz!!Szerintem jól csinálod Kiriszti! Sok szikert hozzá!!
Szia Zsuzsi!
Nem tudom, hogy mikor megyünk haza, de nekem fontos, hogy megtanuljanak magyarul írni és olvasni. Nekik lesz ajándék, ha élvezni tudják az olvasás örömét az anyanyelvükön. Bár az is igaz, hogy valóban nem tudom hol fog tanulni akár 1-2 év múlva sem, de csak nyernek a tudással, még ha nehéz is most néha, mert tanulni kell. :-)
Szia Gabi!!
Minden elismerésem, mert sejtem, hogy már sokszor teher lehet az angol iskola mellet még ráhúzni, de örömmel veszem, hogy azért látod az eredményét, szerintem az nem baj, ha látják a különbségeket.. Köszi a biztatást és Neked és a Lányoknak is jó tanulást és sikereket!
Megjegyzés küldése