Party

Két hete, mikor mentem a gyerekekért  az iskolába Mrs. Wood azzal fogadott, hogy sajnos egy kisfiú megverte a Csanádot, de ne haragudjunk a gyereknek azonnal távoznia kellett az iskolából, sőt holnap se jöhet még. De bocsánat, bocsánat...Csanádnak láthatóan a szeme alatt nagy karmolás nyomok voltak és ki volt sírva a szeme. Sűrűn elnézést kért, annyit tudtam hirtelen kinyögni  -C'est la vie- (szel lá ví)- ami azt jelenti, hogy hát ilyen az élet, igaz én azt hittem ez olaszul van, közben pedig francia nyelven, de most már mindegy, mert ugye mi Angliában vagyunk és én főleg magyarul tudok. Nos megbeszéltük a itthon Csanival a dolgot, mert a bántalmazó kisfiú hármójuknak ment neki, akik együtt játszottak.
A kisfiú vékonyka, izgága gyerek, akire Csanád mindig is panaszkodik, hogy titokban sokszor a hegyes ceruzával neki megy. Pacifisták vagyunk, de önvédelem azért kell. A fiamat  biztatom, hogy védje meg magát, elsődlegesen is Verbálisan, majd jöhet a második fokozat is, de kizárólag önvédelmi célból. Most nem jött be az önvédelem se.. Kérdezgettem az érzéseiről, hogy megijed-e, sírt-e , mit gondol mi zavarta ezt a kisfiút, miért épp őket szemelte ki? Arra a következtetésre jutottunk, hogy a kisfiút szerintünk zavarta, hogy neki nincsenek barátai és rosszul érintette, hogy mások meg vígan játszanak.
Az ominózus esetet követően kaptunk egy Party meghívót a bántalmazó kisfiú hetedik szülinapjára. Na!
Érdekelt, hogy mi a reakciónk. Csani azt mondta, hogy már barátok.... én azt mondtam: gondoljuk át és puhatolózzunk ki, hogy a másik sértett kisfiú a - Csani barátja Thiagó- vajon elmegy-e a partira?  nem tudtam mit is gondoljak első körbe, de haragot butaság tartani a fiamat nem akarom erre nevelni. Viszont azt se akarom, hogy valaki bántsa, kisebbségben tartsa lelkileg. Végül elfogadtuk a meghívást, hiszen egy nyilvános játszóházba szólt a invitálás, és így mi is ott lehettünk a háttérben. Liza is örült, hogy ő is partizik. Délelőtt vettünk ajándékot a kisfiúnak, gyönyörű részletes lapot rajzolt neki ajándékba. A fiam nézte az órát már déltől kezdve. Jóleső izgatottság volt rajta. Igaz jó erősen köhögött már, de most nem lehettem aggódó anya és akkor is mentünk rohangálni, ha másnapra lázas  is lesz. Szóval, elmentünk és a fiam rettentően jól érezte magát! 5 percen belül izzadtra rohangálták magukat az ugrálóvárban, boldogan kergetődött az angol osztálytársaival. A "bántalmazó" kisfiú mosolygott, az apuka tologatta a fél éves testvérét. A szomorkás anyuka nem tartott szemkontaktust.. nos, talán is kisfiú is magányos mostanában és ezért volt agresszív agyaltam, de  köszöntünk a szülőknek és aztán moziztuk. Moziztunk hogyan éli át  a fiuk az első angol társadalmi kis eseményét. A szülinapos kisfiúval aztán nem láttam játszani, de hát bevallom a cél nem is ez volt. Csanád lelke helyrebillent és nagyon boldog volt! :-)