Tűr-(tür)-ELEM

/Az alábbi írásom decemberben jelent meg a Kineziológia magazinban, de szerintem aktuális mindig, ha van egy kis időd, türelmed...../

Egy különleges időszakról írhattam egy lapban, mivel nem vagyok újságíró, így nagyon izgultam mi sül ki majd a dologból. Pár napig gondolkoztam, mi is lesz a témám, mert hát ennek ütősnek,  ünnepinek kell ám lennie. Aztán nem történt semmi. Eltelt egy hét és semmi. Hajnalban, napközben, takarítás közben csak kattogtak a mondat foszlányok a fejemben, de éreztem nem az, amit szeretnék. Türelmetlenül leültem a gép elé írni. Meredt rám a gép üres lapja, írtam pár sort, majd kegyetlenül használtam a törlő gombot. Mérges voltam kicsit. Másnap újra leültem, de nem tudtam írni. Dühösen otthagytam. Majd, mikor sürgettem a kislányomat öltözködés közben, mint derült égből a villámcsapás rájöttem, hogy régóta hordozom a témám. Türelmetlenség és türelem. Első körben nem valami ünnepi témának tűnt, de éreztem, ezzel kell foglalkoznom. És persze hűen önmagamhoz, türelmetlenül meg akartam írni a cikket! J

Jó pár éve már bemertem vallani, hogy kissé türelmetlen vagyok. Már ez is nagy szó volt, és vállon veregettem önmagam fejlődési ütemét. Felismertem, hogy ez a szó az életemben mindig ott vibrált élénk színnel, mint a mentő tetején a sziréna. Nagyon türelmetlen voltam önmagammal és környezetemmel szemben is. És ezt sajnos észre se vettem..  Ha mégis észre vettem, azzal takaróztam,- Nem tehetek róla, én sajnos ilyen vagyok!  Elég infantilis és szánalmas dolog volt, de hát akkor erre voltam képes.

Türelmetlen voltam, sose adtam magamnak elég időd semmihez. Az ”elég idő” kifejezés is nagyképűen hangzik, mert mindent azonnal akartam. Mindent, a kicsi dolgoktól a nagyokig. Kisgyerekként a leckeírást azonnal összecsaptam. -Én mindent tudok és hagyjanak ezzel békén- aztán meg csodálkoztam a rossz jegyeken. Tinédzser koromban azonnal akartam, hogy nekem is udvaroljanak, hogy nekem is azonnal legyen fehér magas szárú edzőcipőm, és Impulse spray-m. Gyűlöltem, mikor anyu megvárakoztatott az új ruhadarabok vásárlásával. Azt mondta -Majd szülinapodra meg lesz.  Anyukám, mint minden szülő csak edzeni akarta a vágyakozás-várakozás utamat. Érettségi után persze,  azonnal jó állást akartam.  Türelmetlenül felvételiztem és az egész világot utáltam, mikor nem vettek fel. Mikor aztán felvettek a főiskolára, türelmetlen vártam a végét. Mint sok fiatal lány én is türelmetlen voltam és „illik már férjhez menni azonnal” szindrómában szenvedtem.  Válásom után, pedig ha” rövid időn belül nem lesz valakim, akkor bizony meghalok” szindrómában. Folytathatnám, a sort, de a lényeg, hogy valami elveszett a türelmetlen rohanásomban. Elveszett az élet átélése. Az élet aztán rákényszeríttet, hogy tanuljak. Rákényszeríttet, hogy elgondolkozzak, mi is a fontos. Akarom egyáltalán átélni és megélni az életet? Vagy folyamatosan félek attól, hogy én nem kaphatók jót és ezért követelőzök és türelmetlenkedek másokat hibáztatva?

Vágytam, mint minden ember a világon saját családra, megértő, lelket kibontakoztató társra, gyerekekre, értelmes munkára, egészségre. Változást akartam. Változást paradox módon azonnal. Elmentem sok-sok önmegismerő tréningre, tanfolyamra. Szétcincáltam életem minden mozzanatát a fogantatástól kezdve. Akartam látni és érezni: miért működök éppen így. Elkezdtem tanulni kineziológiát, hogy jobban tudjak segíteni magamon és másokon. Újra naplót írtam, figyeltem empátiával a barátaimat és már önmagamat is. Idővel lassan kiegyensúlyozottabb ember lettem. Majd boldog anya, feleség, gyerek, családtag és barát lettem. Bár sokszor azért önmagamnak még mindig nem elég türelmes… Az eltelt idők és próbák alatt megértettem, hogy önmagam fejlődéséhez, nyugalom, szeretet, türelem és elfogadás kell. Már nem fénysebességgel akartam a változást. Önmagamhoz képest lassultam.

 Felnéztem az égre és higgadtam elmondtam a vágyaimat és csak egyet kértem, hogy a változásomhoz, változtatásomhoz szükséges eseményeket, embereket, lehetőségeket időben  fel tudjam ismerni. Ha majd eljön a maga ideje, akkor bátorságot merítve türelemmel előre tudjak lépni. Ezt elmondtam a kék égnek és hagytam elszállni a széllel teremtőm felé. Belül dédelgettem vágyaimat és tettem a dolgomat. Szépen, lassan, mint ahogy a csillag megy az égen, kezdtem türelmesebb lenni.

A türelem nem más, mint kitartó szándékkal várni a változásra. Önfegyelmet, önuralmat gyakorolni hosszasan minden körülmény ellenére. Tűrni. Meg kell tanulni az akadályok, problémák, emberi rosszindulatok, devizamozgások, szerelmi bonyodalmak, szakítások, testi és lelki betegségek ellenére kitartó szándékkal várni az életben.  Ez nehéz. És valójában erre csak azt képes, az tudja egészségesen keresztülvinni, akiben belül ott a nyugalom. Nyugodt, mert bizonyossága, hite van, hogy jó úton jár, hogy tetteit, életét a jóra törekvés mozgatja. Ez ez nem más, mint maga a szeretet. Szeretni és elfogadni életünket, szeretni és elfogadni önmagunkat.

Kedves Olvasó! Még december eleje van.( és mindegy az évnek milyen szakasza is van!) Itt a lehetőség, hogy adj magadnak időt, csak magadnak. Ne akarj türelemtelemül végezni az adventi teendőiddel. Ne akard letudni gyorsan a dolgokat. Élvezd ki a pillanatokat. Szeresd a jelenedet és légy türelmes minden ellenére.

Próbálj önmagadhoz, a körülményeidhez, családtagjaidhoz türelmes lenni.

Ez az év nagyon sok embernek tele volt megpróbáltatásokkal, nehézségekkel. Ha a mostani karácsony kicsit más lesz, mint a többi, akkor még több türelemre és szeretetre lesz szükséged. Ha sajnos kevesebb teríték lesz az ünnepi asztalnál és a szíved még gyászban van, légy türelmes.  Ha másként alakulnak az ünnepi találkozók, mint megszoktad. Ha most egyedül kell átélned a karácsonyt, ha a párkapcsolati életed nem a legfényesebb oldalát mutatja, akkor is légy türelmes. Ha betegséggel küzdesz, légy türelmes és állapotodhoz. Ha gondjaid vannak a munkahelyeden és most még nem látod az alagút végég, légy türelmesebb. Én hiszem, hogy a benned élő akarat, hit és szeretet meg fogja teremni a gyümölcsét. Most még nem kézzelfogható, de idővel eljön! Mindenkinek vannak nehézségei, de kötelező megnézni a másik oldalt is. Miért is lehetünk hálásak? A sort elkezdeni nehezebb, de annál hosszabb, ha őszinte vagy. Lelassítva gondold át újra a dolgaidat és idézd fel higgadtan az elmúlt időt. Hálát kell adni mindenért.