1 év, vagyis már eltelt 1 év, mióta megérkeztünk Angliába. Furcsa. Sok mindent terveztünk, sok minden történt és igazából a legtöbb a tapasztalás.
Tapasztalás, hogy mennyire különböző világban élünk és mennyire más értékek, más nézőpontot vannak. Kalandnak indult. Kaland, önmegismerés, próbatétel egyszerre. Mi erre voltunk kíváncsiak.
Igazán nem tudja felmérni az ember, hogy mire is vállalkozik, még ha előre sok-sok információt is gyűjt a külföldi élettel kapcsolatban. Nem egyszerű az biztos, de megéri.
Nekem személyesen nagyon nagy meglepetés Anglia és az angol emberek. Jó tapasztalataim vannak velük kapcsolatban. Nagy átlagban kedvesek, segítőkészek, toleránsak és van humoruk is! Persze van kivétel, mert mindenütt kell kiábrándító gonosz embernek lenni, hogy ne legyen olyan csicsás rózsaszín a kép. A gyerekekre nagyon büszkék vagyunk, mert csodálatosan megállták a helyüket, de ami ennél fontosabb, hogy kiegyensúlyozottak. Az elején a beilleszkedés mindenkinek döcögős, de minden környezetváltozás kicsit egy krízis. Az iskolai rendszerükből sokat tanulhatnánk,itt főleg a gyerekekhez való hozzáállásra gondolok. Tisztelik a gyermeket! / a tananyag más, de a lényeg, hogy a képesség kibontakoztatást komolyan veszik, egyenlőre elégedett vagyunk,/ Az angol tudásuk naponta gyarapodik a gyereknek amiben szerintem, nagyon tehetségesek ( mondom én, de minden szülő ezt mondaná...) Zoli szerint én is sokat fejlődtem a nyelvben... Hát a jó bor sokáig érik...
Ez a második bérleményünk, amiben lakunk. Nagyon meghatározó milyen környezetben vagy. Az elsőből funkciójában megfelelő volt, de élmény volt magunk mögött hagyni! A jelenlegiben nagyon jó lakni, még ha angolosan nyikorog az egész és a a hideg-meleg víz külön csapos. De ezeken már nem akadunk fenn, hiszen ez olyan " angolos", amit sose fogunk megérteni. Elmondom, hogy ügyesen vezetek a másik oldalon és a jobb kormányos autót is tökéletesen kezelem. Zoli a szakmájában sokat fejlődött. Tavalyi szülinapját egyedül kellett töltenie, de most együtt voltunk: Happy!
Az élelmiszert lassan kezdjük megszokni... A tej itt a legfinomabb, de hiányzik a gyümölcs, zöldség otthoni finom illatos zamata. Már néha sütök-főzök olyat, mint otthon.
Ma süt a nap, tegnap köd volt még délután is! Hát igen ez a másik, aki ide akar jönni, ezzel számolnia kell! Én se értettem miért van 3 féle esőkabát. Most már a gumicsizma, esernyő, esőkabát lassan napi használati tárgy, de már van wetsuit-unk is. A természet, a minket ölelő tenger , óceán, méregzöld domboldalak, leszakadó meredek sziklaszirtek zengik a maguk énekét. Megszerettem nem tagadom. De sokszor a naplemente fényénél eszembe jut az otthoni meszelt falra eső lágy napsugarak fényjátéka is. Ilyenkor vágyom haza, de szerintem ez így helyes. Még pár hét és látom újra azt is.
3 megjegyzés:
Nagyon szépen írtál erről az eslő évről. Sok szerencsét a továbbiakhoz is!!
Koszi Gabi! TE IS jol tudod ezt!
Hű, a legjobbakat kívánom Nektek! De biztos vagyok benne, hogy ha az első, legnehezebb éven túl vagytok, a következő már könnyebb és könnyebb lesz.... és aztán már azt sem tudod megmondani, hol is van a haza :-)
Megjegyzés küldése