Mostanában, vagyis jó ideje nem írok, mert sokszor ezernyi pillanatot kell, vagyis meg kellene örökíteni, de egyből egy másik gondolat, egy másik érzés azt felülírja és sokszor a feledés homályába torkollik az egész. Ezer dolog történik bennünk, körülöttünk, és szerte a világban. Sok szomorú, fájó dolog, ami elgondolkoztatja az embert, hogy mennyire mulandó, törékeny az életünk és mire áthaladunk az élet egy szakaszán, addigra igaz többet leszünk, de mégis fáj, hogy múlik az idő. Az elmúlásban pedig ott vannak azok a pillanatnyi buszmegállók, amikért érdemes megvenni a jegyet. Most képes beszámolót csinálok, ilyen kis pillanatnyi dolgokat.
Csaninak kiesett végre a felső foga! A fogtündér persze csak a 3. éjszaka vitte el a párna alól, de a boldogság annál erősebb volt.
Liza egyik este ezt készítette nekem, hogy jó kedvem legyen!
A magyar zászlóval.
Tesók.
Séta a szakadék mentén.
Na, helló!
Csaninak kiesett végre a felső foga! A fogtündér persze csak a 3. éjszaka vitte el a párna alól, de a boldogság annál erősebb volt.
Liza egyik este ezt készítette nekem, hogy jó kedvem legyen! 
A magyar zászlóval.
Tesók.
Séta a szakadék mentén.
Na, helló!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése