Valami

Doki II.
Tegnap fájt Lizusnak délelőtt a hasa, semmit se akart enni, majd jól belázasodott. Bágyadt, kedvetlen volt. Ebédre evvett. Nagyon magas lett a láza 39,2 és egy nurofen és telefon után irány a doktornő, majd feladta Liza a leckét, mert igazi okot szerintem nem lelt. Itthon újabb gyógyszereket próbáltam  beadni, de ő mindent kihányt.

egész éjjel ismét magas láza volt, szinte csak ivott még reggel is. Vacak hangulatban volt és a reggeli homeós feloldott bogyókákat és a vizet is kihányta. De. doki, de legalább valószínűleg megvan az ok! Most kapott már b6 és Cerucal-t. Hőemelkedése van csak és alszik. Nekem is hasonló a kedvem, mert nemsokára indulok temetésre. egy embertől egy majdnem apától búcsúzok, búcsúzunk, aki 4 éves koromtól 24 éves koromig velünk élt. Nem is tudom, hogy ezt most miért írtam ide le...nézek ki a fejemből, talán még hálás is vagyok Liza "állapotáért" amiért elterelte a figyelmemet. Az élet nem a múlt és nem a jövő, hanem a jelen. Zavarosak vagyunk és fáj minden. Fáj minden, a  ki nem használt lehetőségek kérdése, vagy a minden úgy volt, ahogyan kellett lenni... Minden zavaros és talán minden egyszerű.

Ég Veled!