Hosszabb ideje munkálkodik bennünk a változtatás gondolata. Külföld felé, amit itthon elég sok tényező előmozdított, konkrétan a páromnak nincs munka itthon a szakmájában. A másik, hogy már lassan 41 éves leszek és mindig bennem volt egy vágyakozás hogy lássam a világot. Ill de nem akarom 15 év múlva megkérdezni magamtól-Mi lett volna ha? Végül a párom elindult Angliába lehetőségeket keresni. Elég gyorsan talált is munkát. Olyan helyen kb. amilyet szerettünk volna. Kisváros, tenger. Áprilisban ment ki, majd májusban hazajött, hogy átbeszéljük a dolgokat és már vissza is ment kocsival / ruhák, játékok, gyógyszerek, stb/. Lakást bérelt, amibe talán jövő héten már mehet is. Ő kezdi a munkát. Mi az iskola végén megyünk utána.
Dióhéjban ilyesmi. Még 2 hét van az indulásig és sok-sok elintézni való. A lelkem egyik pillanatban örül, a másikban aggódik, majd sír, a következőben teli van új reményekkel. Nehéz az elszakadás... anyutól főleg, mert elég szoros a kapcsolatunk. Sok minden nehéz, de tudom ez egy folyamat és van cél! Harca Fel!!
4 megjegyzés:
Hajrá!
Sok sikert, sokat gondolok majd Rátok, hogy minden úgy jöjjön össze, ahogy szeretnétek!
Remélem majd mesélsz itt nekünk, hogy mi történik ott kint veletek
Kívánom, hogy jólsikerüljenek a dolgaitok, sok erőt hozzá!
üdv Gabi
Örülök, hogy sikerült a párodnak. Érdekes volt olvasni, mert az én párom is pont áprilisban ment ki szerencsét próbálni a ködös, esős Albionba. Örömmel olvastam, hogy gyorsan talált munkát. Az én párom sajnos nem ilyen szerencsés, bár a most következő héten végig dolgozik egy munkaerő-kölcsönző révén. Remélem kialakulnak az ő dolgai is lassan. Az az érzésem, hogy nem jó részét céloztuk meg Angliának (manchester), de a barátok ott vannak és ők fogadták be magukhoz,ami nagy segítség volt. Ti merre indultatok el, ha megkérdezhetem?
Talán az volt a baj a párommal, hogy rögtön a szakmájában akart elhelyezkedni (gépészmérnök), így elveszett két hét. Bízom benne, hogy mostmár jól fog alakulni a munkája is. Örülök, hogy ilyen gyorsan talált munkát a párod és örülök, hogy rátaláltam a blogodra, hisz Te is hasonló cipőben vagy, mint én.
Nem félsz a váltástól? Én mindig szerettem volna kipróbálni magam külföldön, de most, hogy itt vagyok a kapujában kissé berezeltem...
Bocs, ha hosszú voltam. Sok sikert és jó költözködést Nektek, az nem egy egyszerű menet:)
Üdv Ildikó
huuuu jol le vagyok maradva, csak pislogok :) egez kozel vagytok hozzank, majd jol meglatogtjuk egymast :))) (meg anyosomhoz se jutottunk el soha Londonba... na persze az nem rajtunk mulik).
szuper eletetek lesz, majd meglatod! az elso ev tuti kemeny esz lelkileg, foleg ha gyokeres tipus vagy (en nem igazan, es megis voltak melypontok), de ahogy jonnek lassan az uj baratok, munkatarsak, gyerekek baratai, belszoktok a kornyezetbe, jo lesz majd! ahogy latom, nagyon szep helyen vagytok, elvezzetek! sok sikert, minden szepet es jot kivanok nektek!
te is fogsz dolgozni? gyerekek gondolom mennek iskolaba?
Megjegyzés küldése