Szombaton szép idő ígérkezett, így elindultunk. St Ives a sziget nyugati részére tartottunk. Már az út is szép volt.Előtte már láttam az óceán melletti kisvároska fotóit újságban, de azt hittem hogy sokat dolgoztak rajta photoshop-pal még a fotósok... de nem ez egyszerűen gyönyörű. Mikor odaérkeztünk apály volt. A kikötő puha homokján sétáltunk . Mint amikor kihúzzák a dugót egy kádból és ottmaradnak az otthagyott kis apró játékok. A gyerekek is és mi is nagyon élveztük. Csanád egyből átöltözött. A víz sekély volt és nem jéghideg, így az elején játszadoztunk. Persze Liza mondta, hogy gyorsan emelkedik a víz és meneküljünk!!! Igen jött lassan a dagály. Nagyon szépen, látható a későbbi fotókon ugyanaz az öböl része a kikötőnek, hogyan emelkedik a víz 1-2 óra alatt.
Jön a dagály ..(Mimóza)
Persze, hogy jön, aztán elindultunk, a lányok bátrak, ezért felmásztak magasra! Onnan fotóztak!
Láttunk fókát is, bár én alig vettem észre, hogy az orrom előtt van! A fű zöldje olyan zöld, mint még sose láttam. Fantasztikusan meseszép. Sok, kicsi öbölben jártunk és a város icipici utcái mesések. Egy ház olyan 35-40 négyzetméter max! Belátni sok kis házba. Angliában a legszebb tengerparti résznek szavazták meg, már többedik alkalommal. A természet káprázatos. Maga a város tele van galériákkal, picike boltokkal és mesés utcákkal. A fennsíkon végre eldőltünk és hemperegtünk a fűben, látványban. Szerintem eztán jött a még szebb, mert mögöttünk terült el a végeláthatatlan óceán. Ajándék volt ez a nap, az idő csodás és a természet bámulatos. Megérte az a sok ködös napot átböjtölni ezért a napért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése